Az ultrahangvizsgálat, mint képalkotó diagnosztikai technika, olyan előnyökkel jár, mint a könnyű kezelhetőség, a nagy vizuális tisztaság, a nem invazív jelleg és az ismételhetőség. Az ultrahangképek azonban összetettek lehetnek, és a szakemberek képességei és tapasztalatai jelentősen eltérőek, ami akár 9,1%-os téves diagnózisok arányához is vezethet.Méhen belüli leletek: A méhüregben nincs látható a méhüreg, az embrionális csíra vagy a magzat szívverése. Az esetek körülbelül 20%-ában azonban pszeudocisztás visszhangok jelentkeznek, amelyek a terhesség alatti endometrium- és decidua-változásokból, valamint kisebb méhen belüli vérvisszatartásból erednek. Ezek jellemzően homályos kontúrokkal, hiányos rétegződéssel, szabálytalan szélekkel rendelkeznek, és a terhesség előrehaladtával nem nagyodnak, sőt néha méretük is csökken. Gondos megfigyeléssel meg lehet különböztetni őket.Az adnexális tömegek és/vagy a méh-hólyag folyadék jellemzői: Az adnexális tömegek általában a terhességi zsákból, vérömlenyből és a környező tapadó bélhurkokból állnak.
1. Az ektopiás terhesség megrepedése előtt szabálytalan alakú, rosszul körülhatárolható hipoehogén terület látható a méh mellett. A méhüreg fejlődésével kör alakú vagy ovális hipoehogén méhüreg láthatóvá válhat ebben a hipoehogén zónában. Ritka esetekben az embrionális csíra és a primitív magzati szívverés is látható lehet a méhüregben, ami egyértelmű bizonyítékot jelent az ektopiás terhesség diagnózisához.A jelentések szerint az előbbi az esetek 20%-ában figyelhető meg, míg a magzati szívverés 12%-ban. 2. A petevezetékes terhesség vetélése során vér áramlik a petevezeték fimbriális végéből. Kis mennyiségű szabad folyadék jelenik meg anechoikus vagy hipoehogén területként a paracolicus tömegben és a méh-hólyag zsebben.
3. A petevezeték-ruptúrával járó méhen kívüli terhesség esetén a terhességi zsák petevezeték-ruptúrán keresztüli kiürülésének korai szakaszában a vérzés miatt a peritoneális üregben hiperechoikus tömeg látható, amelynek belső visszhangeloszlása rendezetlen és echogenitása megnövekedett. A terhességi zsák a hematómába van beágyazva. Rendkívül ritka esetekben a terhességi zsák echogenitása látható lehet, sőt az embrionális csíra és a primitív magzati szívverés is megkülönböztethető.
Ha a szakadás már korábban történt, a szakadás helyén visszatérő vérzés egy megnagyobbodott paracervikális tömeget képez, rendezetlen belső visszhangokkal, változó visszaverődési intenzitással és megvastagodott szélekkel, amely klinikailag krónikus méhen kívüli terhességként jelenik meg. Intersticiális tubusos terhességek esetén, mielőtt a megtermékenyített petesejt behatolna az izomrétegbe, a méhüreg látható lehet a megvastagodott myometriumban. Ultrahangos megjelenése hasonlít a cornualis terhességéhez, ami megnehezíti a kettő megkülönböztetését.
II. A koriongonadotropin mérése
A koriongonadotropin mérési technikái az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődtek. A hCG β-szubegységének radioimmunoassay-je lehetővé teszi a korai terhesség pontos kimutatását, és megbízható módszer a méhen kívüli terhesség diagnosztizálására.
A villusokban található szinkitiotrofoblaszt sejtek choriongonadotropint választanak ki. A petevezeték rendkívül vékony nyálkahártyája és izomrétege nem képes megfelelően ellátni a villus sejteket tápanyagokkal, ezért a méhen kívüli terhességek alacsonyabb β-hCG koncentrációt mutatnak a plazmában. A β-hCG radioimmunoassay már a kilencedik napon képes kimutatni az életképes embrió jelenlétét.Normális korai terhesség esetén a β-hCG szintje 1,2–2,2 naponta megduplázódik. Az ektopikus terhességek 86,6%-ában azonban a duplázódási idő lassabb, és az abszolút β-hCG értékek is alacsonyabbak, mint normális terhesség esetén.
III. Posterior Fornix Aspiráció
Ez jelenleg a méhen kívüli terhesség legszélesebb körben alkalmazott diagnosztikai módszere. A gennyes vagy savós folyadék aspirációja kizárja a petevezetékes terhességet. Az aspirált folyadék hiánya azonban nem zárja ki a petevezetékes terhességet.