A fóbiák elsősorban félelemmel járó tünetekkel jellemezhető neurotikus rendellenességek. A betegek intenzív és irracionális félelmet éreznek bizonyos tárgyak vagy helyzetek iránt, amelyhez jelentős szorongás és az autonóm idegrendszer tünetei társulnak. Aktívan kerülik ezeket a kiváltó tényezőket, hogy enyhítsék szenvedésüket.A betegek tudatában vannak annak, hogy félelmeik irracionálisak és szükségtelenek, de képtelenek kontrollálni őket, ami a mindennapi működésük zavarához vezet. A félelmetes tárgyak lehetnek egyediak vagy többszörösek, például állatok, nyílt terek, zárt helyiségek, magasságok vagy társas helyzetek. A rendellenesség elsősorban serdülőket és időseket érint, és a nők körében gyakoribb.Külföldi tanulmányok szerint az általános populációban a prevalencia 6‰ (1983), míg Kínában végzett felmérések szerint az átlagos prevalencia 0,59‰ (1982). Agras 1969-es kutatása azonban 77‰ prevalenciát jelentett. A fóbiák etiológiája továbbra is tisztázatlan.A kutatások genetikai hajlammal, alkotmányos tényezőkkel, fiziológiai hatásokkal és pszichoszociális elemekkel való lehetséges összefüggéseket jeleznek. Az alábbiakban ezeket az okokat vizsgáljuk, hogy jobban megértsük, hogyan alakulhatnak ki a fóbiák, és hogyan lehetne javítani a megelőzésen a mindennapi életben. 1. Genetikai tényezők Az agorafóbia családi halmozódást mutat, különösen a női rokonokat érinti. A tanulmányok szerint az egypetéjű ikreknél magasabb az egyezés aránya, mint a kétpetéjű ikreknél.Bizonyos specifikus fóbiák, például a vér- és injekciófóbia, kifejezetten örökletes tendenciát mutatnak. 2. Alkatbeli tényezők Korábban azt hitték, hogy a betegek a tünetek megjelenése előtt gyakran félénk, passzív, függő és erősen introvertált személyiséget mutattak, hajlamosak voltak a szorongásra, a félelemre és a rögeszmés tendenciákra. Azok az egyének, akik gyermekkorukban túlzott anyai védelmet élveztek, felnőttkorban is hajlamosabbak fóbiák kialakulására.
3. Fiziológiai tényezők
A megfigyelések szerint a fóbiában szenvedők idegrendszerében fokozott izgalmi állapot figyelhető meg. Az ilyen személyek fokozott érzékenységet és éberséget mutatnak, és túlzott izgalmi állapotban vannak. Fiziológiai állapotukat a szimpatikus idegrendszer dominanciája jellemzi, amelyhez fokozott adrenalin- és tiroxin-szekréció társul. Azonban a fiziológiai állapot és a fóbiák kialakulása közötti ok-okozati összefüggés továbbra is tisztázatlan.
4. Pszichoszociális tényezők
A betegeknél az első epizód előtt specifikus pszichológiai kiváltó okok jelentkezhetnek. Az adatok szerint a betegek közel kétharmada aktívan visszavezetheti állapotát egy adott eseményre.A 19. század elején az amerikai pszichológusok a kondicionált reflexek elméletét alkalmazták a fóbiák kialakulásának mechanizmusának magyarázatára. Feltételezték, hogy a félelem tüneteinek terjedése és fennmaradása a szorongást kiváltó ismételt expozícióból fakad, míg a kerülő magatartás megakadályozza ennek a kondicionálásnak a megszűnését.Vagyis amikor a beteg egy bizonyos félelmet kiváltó ingert tapasztal, a ugyanabban a helyzetben jelen lévő más, nem félelmet kiváltó ingerek (irreleváns ingerek) egyidejűleg hatnak a beteg agykéregére. Együttesen egy vegyes ingert alkotnak, amely kondicionált reflexet hoz létre. Következésképpen, ha a beteg később ilyen helyzetbe kerül, még akkor is, ha csak az irreleváns ingerek vannak jelen, intenzív félelem válhat ki.A kondicionált reflex elmélet azonban nehezen magyarázza azokat az eseteket, amikor a betegeknek nincs traumás élményük, vagy amikor a félelem tárgya gyakran változik.