A társadalom tagjaként naponta sokféle emberrel kerülünk kapcsolatba. Egy kedves mosoly megmagyarázhatatlanul felvidíthat, míg egy ellenszenves pillantás rendkívül kellemetlen társadalmi élményhez vezethet. Vannak, akik napjaikat online csevegésekkel és videojátékokkal töltik, és fokozatosan elveszítik érdeklődésüket a környezetükkel való kommunikáció iránt. Ez elősegítheti a társadalmi interakciótól való félelmet, ami visszahúzódáshoz, elszigetelődéshez és magányos élethez vezethet.Ilyenkor elgondolkodtál már azon, hogy talán szociális szorongásos zavarban szenvedsz?
Mi is pontosan ez a „szociális szindróma”?
Az internet korszakának beköszöntével új távlatok nyíltak meg a társadalmi interakció terén. Azoknál a kisebbségnél, akik hosszú távú függőkké válnak a virtuális online közösségektől, félelem vagy társadalmi diszfunkció alakulhat ki abból, hogy képtelenek alkalmazkodni a valós világ társadalmi vagy csoportos környezetéhez. Orvosi szempontból ezt szociális szorongásos zavarnak, más néven szociális fóbiának nevezik.A szociális szorongásos zavar ma a depresszió és az alkoholizmus után a harmadik leggyakoribb pszichológiai állapot, amely potenciálisan összefüggésbe hozható a modern életben növekvő túlélési nyomással. Az érintettek kifejezett és tartós félelmet éreznek az idegenekkel vagy potenciális megfigyeléssel járó szociális vagy teljesítményhelyzetektől, attól tartva, hogy viselkedésük vagy idegességük megalázáshoz vagy kínos helyzethez vezethet.
Önsegítő stratégiák
Az enyhe szociális szorongásos zavarok esetén nem szükséges pszichiáterhez fordulni; bizonyos technikák elsajátításával megkönnyíthető az öngyógyulás. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a megközelítéseket.
1. Ne tagadja meg önmagát; folyamatosan emlékeztesse magát: „Én vagyok a legjobb változata önmagamnak” és „Minden tehetségnek megvan a maga célja”.
2. Kerülje a túlzott önmagára kényszerített elvárásokat; csak a megvalósítható mértékben törekedjen. Ha valódi erőfeszítéseket tesz, a kudarc nem ok aggodalomra.
3. Ne rágódjon a kellemetlen múltbeli élményeken. A múlt már elmúlt, semmi sem fontosabb a jelen pillanatnál.
4. Legyen kedves másokkal. Másoknak segíteni a boldogság forrása; ezáltal elfelejtheti saját gondjait, miközben megerősíti saját értékét.
5. Keressen valakit, akiben megbízik. A gondokat ki kell beszélni; ossza meg aggodalmait egy megbízható személlyel.Lehet, hogy nem oldják meg a problémáidat, de katarzist nyújthatnak. 6. Naponta tíz percet szánj a reflexióra. A folyamatos önértékelés felkészít az új kihívásokra. 7. Látogass el nyüzsgő helyekre. Figyeld a folyamatosan áthaladó járókelőket, és igyekezz mosolyogva üdvözölni őket. Külső beavatkozás A súlyos szociális szorongásos zavarok professzionális orvosi beavatkozást igényelnek.A külső kezelés mások segítségével történő pszichológiai akadályok leküzdését jelenti, általában pszichológusok vagy barátok tanácsadásával, amelynek leghatékonyabb formája a pszichológiai szakemberek által végzett kezelés. 1. Pszichológus által végzett hipnoterápia. Keressen egy jó hírű, hipnózisban jártas szakembert, aki feltárja a páciens belső világát, azonosítja a félelmeket és azok kiváltó okait, és fokozatosan felébreszti a társadalmi kapcsolatteremtéshez szükséges bátorságot.Bár hosszú távú, rendszeres kezelésekre van szükség, a hipnózis látható eredményeket hoz. 2. Pszichológusok által végzett farmakológiai beavatkozás. A pszichológiai problémák gyakran a test összetevőinek egyensúlyhiányából fakadnak, hasonlóan az endokrin rendellenességekhez, és abnormális viselkedésként nyilvánulnak meg. A célzott gyógyszeres kezelés fokozatosan helyreállíthatja az egyensúlyt, és visszavezetheti az egyént a normális működéshez. 3.Pszichoterapeuta által irányított kényszeres expozíció. Ez a félelmek leküzdésének közvetlen módszere, amelyhez nem feltétlenül szükséges pszichoterapeuta bevonása; barátok vagy családtagok is segíthetnek. Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy szembesülni kell azzal, amitől félünk. Például, ha félünk a zsúfolt helyektől, családunk támogatásával állhatunk egy forgalmas főutcán, és figyelhetjük az elhaladó emberek áramlását. A kerülés és a bujkálás nem ajánlott, mivel ez a megközelítés stimulálja a páciens pszichéjét.