Az élet hasonlít a négy évszakra:
A tavasz gyengéd hajtásai szimbolizálják gyermekkorunk növekedését,
A nyár heves szenvedélye tükrözi fiatalkori törekvéseinket,
Az ősz bőséges termése tükrözi középkorunk eredményeit,
A tél nehéz köpenye megtestesíti idős korunk nyugalmát.
Az élet röpke,
Az élet gyengéden áramlik ezeken az évszakváltásokon keresztül.
Az élet sok fájdalmat és nehézséget is hoz.
De ki nem ismeri a bánatot?
Ki nem szembesült még nehézségekkel?
Ki nem ízlelte még meg a búcsúzás keserűségét?
Ki nem ismeri a kudarc fájdalmát?
Amit legyőzünk, az bölcsességgé válik; amit nem tudunk elviselni, az tapasztalattá válik.
Bármilyen hosszú is a nehézség, nem tarthat tovább, mint az élet maga,
bármilyen hosszan tartó is a fájdalom, nem tarthat tovább, mint a létezés.
Megállás nélkül kell előre haladnunk,
mert maga az idő sürget minket előre,
és bár hiábavalónak tűnhet, ilyen az élet természete.
Az élet a gondolkodásmódunkról szól.
Semmi sem tökéletes ebben a világban; egyes dolgok egyszerűen nem érdemesek arra, hogy rajtuk rágódjunk.
Ha nem veszekszünk másokkal, mind ők, mind mi örömöt találunk;
ha nem veszekszünk magunkkal, az élet szép lesz.
Nézz körül – ez a világ számtalan boldog pillanatot tartogat számunkra.
Ne nagyítsd fel a bánatot, és ne hagyd figyelmen kívül az örömöt.
Az élet múlandó; csak a megelégedettség számít.
Az élet olyan, mint egy színdarab, amelyben te vagy a forgatókönyvíró és a főszereplő is.
Az előadás jellege teljes mértékben a saját irányításodon múlik.
A boldogság egy színdarab; a boldogtalanság is egy színdarab.
De törekednünk kell arra, hogy színpadunkat nevetéssel töltsük meg,
ahol mindenki boldogan végzi – miért ne?