A jamgyökér gumók lapos, tojásdad magokat hordoznak, ezért is kapta a „jamgyökér tojás” nevet. Gyógyászati és étkezési célra egyaránt használják, sok régióban nagyra értékelik és rendszeresen szerepel az asztalokon. Egyes területeken az ehető burgonyát is „jamgyökér tojásnak” nevezik, bár a kettő nem azonos.
A jamgyökér tojás és a burgonya megkülönböztetése
1. A jamgyökér tojás a jamgyökér növény föld feletti részét jelenti, amely mind étkezési, mind gyógyászati szempontból megegyezik a gyökér jamgyökérrel. Bár megjelenésükben hasonlítanak a kis burgonyákra, a jamgyökér tojás és a burgonya alapvetően különbözik egymástól.
2. A burgonya, más néven spud, egy keményítőtartalmú növény föld alatti gumója. Bár külsőleg hasonlít a jamgyökér gumójához, a burgonya általában nagyobb méretű.
3. A jamgyökér nem termel méreganyagokat. Azonban a hosszabb ideig tárolt burgonya, különösen a kihajtott burgonya, mérgező hajtásokat fejleszt. Ezért a kihajtott burgonyát nem szabad fogyasztani.
4. A hegyi jamgyökér lényegesen több előnnyel jár, mint a burgonya, különösen erős gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik. Kiváló étel a gyomor és a lép erősítésére, valamint cukorbetegek számára is jótékony hatással bír. A burgonya azonban csupán élelmiszerként szolgál, gyógyászati értéke nincs. Főzéshez használják, hogy tápláló ételeket készítsenek belőle.
A kínai jamgyökér előnyei
A kínai jamgyökér magjai lapított ovális alakúak, ezért is tartalmazza a nevükben az „tojás” szót. Ehető és gyógyhatású is, az emberek nagyon kedvelik, és sok régióban alapvető étel. Gyógynövényként rendkívül sokoldalúan használható, számos receptben játszik vezető vagy kiegészítő szerepet.Hírneve azonban nem mindig volt makulátlan. A történelem során szerencsétlen időszakokat élt át, és több névváltoztatásnak is alávetették. Eredetileg „shuyu” (薯蓣) néven ismerték, de Li Yu császár trónra lépésekor császári tabuvá vált. Mivel a „yu” (蓣) és a „yu” (豫) kiejtése megegyezik, a nevet nyilvánosan „shuyao” (薯药) -ra változtatták, hogy elkerüljék a császár nevét.Remélték, hogy ez a változás tartós békét hoz, de a sors kegyetlen volt. Amikor egy Zhao Shu nevű császár lépett a trónra, a „shu” (薯) karakter ismét úgy hangzott, mint a „shu” (曙). A homofónia elkerülése érdekében a növényt ismét átnevezték „shanyao” (山药) névre.
A modern kutatások szerint a jamgyökér fő összetevői között szerepel a nyálka, a kolin, az amiláz, a glikoproteinek, a szabad aminosavak és a C-vitamin – mind olyan anyagok, amelyek elengedhetetlenek az emberi egészséghez. A szervezetben a nyálka tápláló fehérjékre és szénhidrátokra bomlik, míg az amiláz a keményítőt glükózzá hidrolizálja, amely az organizmus számára szükséges energiaforrásként szolgál.
Az a nézet, hogy a kínai jamgyökér rendszeres fogyasztása „egyre kifinomultabb szépséghez” vezet, nem alaptalan. Sok ókori tudós megfigyelte és kihasználta ezt a tulajdonságot. Li Shizhen orvos tudós megjegyezte, hogy „hidratálja a bőrt”. Li Zhi, a Jin-Yuan-korszak négy nagy mestere egyike, kijelentette: „Száraz bőr esetén ez az anyag (kínai jamgyökér) hidratál.”A Gyógyászati anyagok jelentéséről szóló értekezés rögzíti hatékonyságát a „bőr táplálásában és melegítésében”. A Isteni paraszt gyógynövény-klasszikusa megjegyzi, hogy „tonizálja a középső energizálót, fokozza a vitalitást, izmokat épít, és hosszan tartó használat esetén élesíti a hallást és a látást”. A Gyógynövényekben az igazság keresése tovább magyarázza hidratáló mechanizmusát: „A lép és a tüdő yin-jét pótolva hidratálja a bőrt és a hajat, és izmokat épít.”Nyilvánvaló, hogy szépítő hatása belső hatékonyságában rejlik, amely a yin táplálásával közvetetten javítja az arcszínt. Ez egy alapvető gyógymód, amely alapvetően különbözik a kozmetikai kezelésektől, amelyek csupán felületesen maszkolják vagy telítik a bőrt. Meg kell jegyezni, hogy egyes régiókban az ehető burgonyát „jamgyökérnek” is nevezik, bár a kettő nem azonos.A burgonya, tudományos nevén Solanum tuberosum, Peruból származó, behozott növény. Kínába a 18. században került be Délkelet-Ázsián és Európán keresztül. A termesztés Dél-Kínából északra és északnyugatra terjedt, míg északkeleten csak a 19. században kezdődött meg. Könnyű termesztése, tárolása és szállítása miatt kivételesen alkalmasnak bizonyult Kína körülményeihez, és gyorsan az emberek mindennapi életének alapvető zöldségévé vált.
Külföldön a burgonya nagy presztízsnek örvend, olyan elnevezéseket kapott, mint „föld alatti alma”, „föld alatti körte”, „második kenyér” és „a tökéletes élelmiszer”. Alapvető élelmiszerként és köretként egyaránt szolgál, gazdag különböző tápanyagokban.2,2% fehérjét, 14,6% szénhidrátot, 0,62% zsírt és 0,7% nyers rostot tartalmaz, valamint jelentős mennyiségű kalciumot, foszfort, vasat, C-vitamint, karotint és B-vitaminokat.Egy amerikai mezőgazdasági kutatóintézet szakértői szerint a burgonya nagyobb előnyökkel jár, mint a rizs vagy a búza. A kizárólag burgonyából és teljes tejből álló étkezés biztosítja az emberi test számára szükséges összes alapvető tápanyagot. Kínában a burgonyát hagyományosan elsősorban zöldségként kezelik, kevésbé szokás alapélelmiszerként fogyasztani. A burgonya gyógyászati felhasználása külföldön már régóta bevett gyakorlat, elsősorban fejfájás, reuma, törések és emésztési zavarok kezelésére.A hagyományos kínai orvoslás édes és semleges természetűnek minősíti, amelynek tulajdonságai harmonizálják a középső égőt, szabályozzák a gyomrot, erősítik a lépet és fokozzák a qi-t. Gyomorpanaszok, hasi diszkomfort, székrekedés és bőr ekcéma kezelésére ajánlott. Funkcionálisan ez a „külföldi jamgyökér” hasonlóságot mutat Kína hagyományos jamgyökérével, mivel a rendszeres burgonyafogyasztás szintén elősegíti az egészséges fizikai fejlődést. A jamgyökér nagyobb mennyiségű fogyasztása egyre vonzóbb növekedéshez vezet.