A kiugró arccsontú nőket gyakran „férjgyilkos kinézetűnek” bélyegzik, ezért az arccsontcsökkentés elsődleges fontosságú kérdés számukra. Az arccsont az arc középső harmadában helyezkedik el, és anatómiailag kritikus pozíciót foglal el, amely elengedhetetlen az arc esztétikájához, mivel elhelyezkedése meghatározza az arc háromdimenziós kontúrját.Ha a járomcsont túl magas, széles vagy alacsony, ez gyakran megzavarja az anatómiai arányokat az arc középső és felső/alsó régiói között. Ez az egyensúlyhiány rontja az esztétikai megjelenést, az egész arc soványnak és férfiasnak tűnik. Következésképpen a járomcsont csökkentő műtét hatékonyan javíthatja az arc harmóniáját.
A plasztikai sebészeti klinikák szerint a járomcsont-csökkentés általában azoknak a betegeknek megfelelő, akiknek kiugró elülső-oldalsó arcvonásaik vannak. A beavatkozás során általában intraorális metszést alkalmaznak, és a járomcsontot a csonthártya alatti metszéssel teszik láthatóvá. Ezután speciális eszközökkel vésik le és vékonyítják a korábban megtervezett csontrészt, hogy eltávolítsák, ezáltal szűkítve az arc külső kontúrját és finomítva a profilját.A beavatkozás elsődleges előnye a zökkenőmentes, hegmentes eredmény, amely műtét után sem hagy látható nyomot. Melyek tehát a járomcsont-csökkentő műtét főbb módszerei? 1.A beavatkozást általános érzéstelenítésben végzik. Intraorális megközelítést alkalmaznak, a metszést a bukkális oldalon a bukkális ínybarázda mentén végzik, a nyálkahártyán és a nyálkahártya alatti szöveteken átnyúlva, hogy elérjék a csonthártyát. A metszés hossza 4-5 cm. A vérzéscsillapítás után csonthártya-emelővel a csonthártya alatt a szemüreg alsó és oldalsó széléig metszik. Az infraorbitális foramenhez közeledve ügyelni kell arra, hogy ne sérüljön az infraorbitális ideg.Ezt követően a metszés a járomcsont oldalsó részén halad tovább a járomív felé, hogy a járomív mediális fele láthatóvá váljon.Jelölje meg metilénkékkel egy íves osteotómia vonalat a laterális orbitális falon, 8 mm-re az orbitális peremtől, mediálisan és inferioran kiterjedve a zygomaticus test maxilláris folyamatának külső-inferior pereméig. Az osteotómia szélessége 10–15 mm legyen. Mikro-fűrésszel vagy hasító fúróval vágja át a zygomaticus testet az osteotómia vonal mentén, ügyelve arra, hogy az osteotómia felülete körülbelül 45°-os szöget zárjon be a csont felületével.Távolítsa el a kivágott csontdarabot, hogy megkönnyítse a két törésfelület szoros összenövését. 3. A zygomaticus test reszekciója után végezzen 5 mm-es bőrbevágást a halánték hajvonalától elülsőleg. Mosquito fogóval végezzen tompa disszekciót a zygomaticus ív csontfelületének mélyén. Helyezzen egy kis csontvésőt a bevágásba, és óvatosan vésse át a distalis zygomaticus ívet, ügyelve a törésvégek stabilitásának fenntartására.Ebben a szakaszban az egész járomcsont és íves rész szabad. Fúrjon lyukakat a járomcsontba, az oldalsó szemüregfalba és az alsó szemüregszélbe, majd rögzítse finom acélhuzallal. 4. Burr segítségével simítsa el a járomcsont töréshelyén lévő egyenetlenségeket. Egy öltéssel rögzítse a csonthártyát a halántékizom faszciájához a járomcsont felső szélén.Ez megakadályozza a középarc megereszkedését a járomcsont redukciója után. A vérzés alapos elállítását követően a nyálkahártya alatti szövetet 1-0 varróanyaggal varrjuk össze, míg a nyálkahártyát 3-0 varrattal zárjuk le. A kötözés során óvatosan nyomjuk meg a területet, kerülve a járomív distalis részére nehezedő nyomást, hogy megakadályozzuk annak összeomlását.A szerkesztő megjegyzése: Pontosan azért, mert a zygomaticus csont csökkentése technikailag igényes, viszonylag magas követelményeket támaszt mind a kórház, mind a sebész számára. Azok, akik esztétikai javulást szeretnének elérni, ezért nagy gondot kell fordítaniuk az orvosi intézmény kiválasztására.