Könnyedén oldja meg csecsemője járásképtelenségét (Közegészségügyi Hálózat)
Csecsemője egyértelműen képes járni segítség nélkül, mégis gyakran nem hajlandó rá, és folyamatosan nyafog, hogy egy felnőtt vigye.Könnyebb csecsemők esetében hűvösebb napokon még elviselhető lehet a cipelés. De a fullasztó hőségben egy 20-30 kg-os gyermek cipelése a szülők állóképességének és türelmének kimerítő próbájává válik. I. Okok, amelyek miatt a csecsemők nem akarnak járni
1. Lustaság: megszokták, hogy cipelik őket, és ezáltal függőségi szokás alakult ki bennük.
2. A baba kalciumhiányos lehet, ezért nem szívesen sétál sokat.
3. A baba félénk lehet, és fél a zuhanástól.
4. A baba idegenek között félénk lehet, és inkább a legközelebbi gondozójához ragaszkodik.
5. A baba lábizmai nem elég erősek, ezért egy kis séta után könnyen elfáradnak a lábai.
II. A járás ösztönzésének módszerei
1. Vegyünk részt járási versenyeken. A csecsemők fárasztónak érezhetik a járást, vagy a természetüknél fogva lusta gyerekek inkább a hordozás kényelmét részesítik előnyben. A szülők játékossá tehetik a járást azzal, hogy versenyeznek, ki tud gyorsabban vagy messzebb járni, feltéve, hogy a környezet biztonságos.
2. Számolják együtt a lépéseket. Ne kényszerítse hirtelen a gyermeket arra, hogy feladja a hordás szokását; inkább fokozatosan támogassa pszichológiai fejlődését. Javasolja a gyermeknek, hogy 50 lépés után egy rövid távolságot hordja, majd folytassák a sétát. Így a gyermek kevésbé fogja terhesnek érezni az erőfeszítést.
3. Használjon állatokra vonatkozó analógiákat a magyarázathoz. Magyarázza el, hogy a halak szabadon úsznak a vízben, a madarak pedig önállóan repülnek az égen, ezért a kicsinek is segítség nélkül kell járnia.
4. Világosan közölje, hogy a hosszan tartó cipelés fárasztja a szülőket. A gyerekek természetüknél fogva jószívűek; ha látják szeretteik fáradtságát, gyakran leállnak, hogy a felnőttek pihenhessenek.
5. Adjon összehasonlítási pontot. Például mondhatja: „Nézd azt a kislányt ott – ő még nálad is fiatalabb, és mégis egyedül jár. Hát nem jó kislány? Próbáljunk meg olyan jók lenni, mint ő?”
III. Az önállóság fejlesztése kora gyermekkortól
A szülők nem maradhatnak örökké gyermekük mellett. Amikor a gyermek eléri a két-három éves kort, óvodába megy. Ezért elengedhetetlen, hogy a mindennapi életben jó önállósági és függetlenségi szokásokat alakítsunk ki.Ellenkező esetben a szülőkkel szembeni túlzott függőség nemcsak terhet ró a gondozókra, hanem gátolja a gyermek fejlődését is. Ne tagadjuk meg a gyermekektől az új élmények lehetőségét attól való félelmünkben, hogy „szenvedni fognak”; inkább bátorítsuk őket, hogy merjenek maguk kipróbálni a dolgokat. Ezenkívül már kora gyermekkortól kezdve tanítsuk meg nekik a házimunkában való segédkezés szokását, ami szintén elősegíti a felelősségérzet kialakulását.