A reggeli testmozgás nem kezdődhet 6 óra előtt. A levegőben lévő szennyező anyagok általában ezelőtt nem oszlanak el. Ráadásul napkelte előtt a zöld növények még nem kezdik meg a fotoszintézist, ezért a környezetben nincs friss oxigén. Ehelyett az éjszaka folyamán felhalmozódott szén-dioxid jelentősen veszélyezteti az egészséget. Ezért a reggeli testmozgás nem kezdődhet 6 óra előtt. A vacsora utáni esti testmozgás a fizikai aktivitás optimális ideje.Az esti testmozgás azonban eltér a nappali aktivitástól, mivel azt alvás követi. A test fiziológiai funkcióinak viszonylag rövid időn belül helyre kell állniuk. Ha a test nem áll helyre teljesen lefekvésig, az alvás minősége romolhat. A hosszan tartó zavarok testmozgással kapcsolatos rendellenességekhez, például neurasténiához vezethetnek. Ezért az esti edzéseket gondosan kell beosztani intenzitásuk és időtartamuk tekintetében, ideális esetben körülbelül egy óra hosszat. Az esti testmozgás optimális időszaka a vacsora után két órával és lefekvés között van. Az esti testmozgás legjobb időszaka 17 és 19 óra között van.Ebben az időben a test funkciói a csúcson vannak, ezért ez a legalkalmasabb az edzésre. A reggeli edzés ébredés után felébreszti a test rendszereit az új napra és felgyorsítja az anyagcserét. A reggeli tevékenységnek azonban vannak hátrányai is: sok városban kora reggel vagy akár hajnalban végeznek takarítási munkálatokat, ami magasabb porkoncentrációt eredményez a levegőben. Különösen ködös napokon a porrészecskék hosszabb ideig maradnak a levegőben. Ezért a reggeli edzést a konkrét körülményekhez igazodva kell végezni.
A gyors séta tempójának elsajátítása: Az amerikai CDC a gyors sétát legalább 3 mérföld/óra (4,8 km/óra) sebességűnek definiálja, és közepes intenzitású testmozgásnak minősíti. Ha nincs lépésszámlálód, vagy nem tudod mérni a távolságot, próbáld ki a „beszélgetési tesztet”: ha kényelmesen tudsz beszélgetni, de nem tudsz énekelni séta közben, akkor ez a tempó gyors sétának minősül.Fontos megjegyezni, hogy az alacsony intenzitású tevékenységek, mint például a kényelmes séták, nem emelik meg a pulzusszámot annyira, hogy elősegítsék a szív- és érrendszer egészségét. Ezért fontos megkülönböztetni a „gyors sétát” és a „kényelmes sétát”.
Lépéshossz és karlendítés: Erőteljes séta fázis. Ebben a fázisban a sétálóknak maximálisra kell növelniük a lépéshosszukat – amit általában „lépéshossz”-nak neveznek – és erőteljesen kell lendíteniük a karjukat. Ez biztosítja a test teljes bevonását.A gyaloglás sebessége meghaladja a 60 lépést percenként, ami lényegében egy lépést másodpercenként jelent. Ezt a tempót másfél-két órán át folyamatosan tartsa fenn. Ebben a fázisban kerülje a szüneteket és a lassítást, inkább a légzés ritmusának szabályozására koncentráljon. Ha légszomj lép fel, vegyen mély lélegzetet a szájon keresztül.