Bármilyen állást nehéz találni, de egy jót még nehezebb. Ezzel a háttérrel egy megfelelő pozíció megszerzése számos pszichológiai akadály leküzdését igényli. Kiváltságtalanság és félénkség Néhány diák szilárd ismeretekkel és előnyökkel végzi az egyetemet, mégis minden tekintetben alkalmatlannak érzi magát, és heves versenyben találja magát.Ez az alacsony önértékelés megfosztja őket a versenyképességhez szükséges bátorságtól és önbizalomtól, így félénken lépnek be a munkaerőpiacra, és idegesen viselkednek az interjúk során. Ha kudarcot vallanak, ellenálló képességük összeomlik, és megerősödik bennük az a meggyőződés, hogy valóban nem elég képzettek. A kemény álláskeresési versenyben az ilyen pszichológiai akadályok a siker legfőbb ellenségei.
Vakmerő túlbizalom
Egyes diákok tévesen azt hiszik, hogy számos előnnyel rendelkeznek a karrierjüket illetően: kiváló tanulmányi eredmények, kedvező politikai referenciák, rangos egyetemi kapcsolatok, nagy keresletű szakirányok és kiterjedt hálózati lehetőségek. Ez vakmerő túlbizalomhoz és irreálisul magas elvárásokhoz vezet. Végül gyakran kudarcot vallanak, mert túlbecsülik saját képességeiket, miközben alábecsülik hiányosságaikat és az előttük álló kihívásokat.
A lemaradás félelme
A karrierválasztás gyakran a lehetőségek pontos megragadásán múlik. Egy lehetőség elszalasztása gyakran a siker teljes elmulasztását jelenti. A habozás, a határozatlanság és az egyik lehetőség állandó összehasonlítása a másikkal – ez a pszichológiai akadály gyakran csapdába ejti sok diplomást a karrierválasztás során.