Sokan azt állítják, hogy manapság rendkívül nehéz állást találni, és a vállalatok magas elvárásait, valamint a kívánt pozíciók hiánya miatt nem sikerül állást találniuk. Miközben külső tényezőket okolnak, érdemes önmagunkban is elgondolkodni: milyen konkrét okok vezettek ezekhez a kudarcokhoz az álláskeresés során?
Öt pszichológiai ok a munkakeresés kudarcára
1. A vállalatról való ismeretek hiánya
Sok diplomás laza hozzáállással közelíti meg az álláspályázást. Egy állásbörzén egy kozmetikai vállalat toborzási vezetője megkérdezte egy diplomás jelöltet, hogy nevezzen meg néhány márkát, amelyet a vállalat képvisel. Meglepetésükre a jelentkező egyetlen egyet sem tudott megnevezni. A vezető megjegyezte: „Ilyen ismeretlenség a vállalattal kapcsolatban, és az, hogy a jelentkezés előtt nem tett erőfeszítéseket a vállalat megismerésére, nehezen elképzelhetővé teszi, hogy bármilyen karrierterve lenne.„Természetesen nem alkalmaznánk ilyen felelőtlen embert.” A riporterek megtudták, hogy a munkaadók gyakran találkoznak ilyen helyzetekkel.
2. Túlzott önbizalom
Egyes diplomások esetében a probléma nem az, hogy nem találnak munkát, hanem az, hogy irreálisan magas elvárásaik vannak. Elutasítják az alacsonyabb szintű pozíciókat, és vakon olyan ideális állásokat keresnek, amelyek „magas fizetést és juttatásokat” kínálnak, de nem felelnek meg a tényleges képességeiknek.Az ilyen felkészületlen tehetségek a növekvő munkahelyi nyomás közepette elkerülhetetlenül munkanélküliséggel szembesülnek. III. Vak jelentkezés Sok diplomás nem ismeri a pozíció tényleges feladatait, és a munkaköri megnevezéseket szó szerint értelmezi. Amikor egy vállalat terméktervezői pozíciót hirdetett meg „üzleti szolgáltatási részlegén”, sok jelentkező figyelmen kívül hagyta a pozíciót, mert a „szolgáltatás” szót látva azt feltételezte, hogy ügyfélszolgálati munkáról van szó.Amikor a vállalat eltávolította a „szolgáltatás” szót a munkakör megnevezéséből, azonnal számos jelentkezés érkezett. A HR-vezető azt tanácsolta, hogy ha a jelölteknek nem világos egy munkakör, akkor ne csak a szó szerinti értelmezésre támaszkodjanak, hanem forduljanak a felvételt végző osztályhoz, mert így értékes lehetőségeket szalaszthatnak el.Egyes vállalatok megkövetelik, hogy minden friss diplomás egy évig frontvonalbeli képzésen vegyen részt. Amikor megtudják, hogy nem vehetnek részt azonnal tervezési vagy vezetői feladatokban, hanem „egy évnyi nehézséget kell elviselniük”, egyes hallgatók elbátortalanodnak és visszalépnek, feleslegesen lemondva kiváló munkalehetőségekről. V. Önállóság hiánya Sok diplomás kizárólag az akadémiai tanulmányokra koncentrál, és nem rendelkezik elegendő gyakorlati tapasztalattal. A munkakeresési folyamat során a szülők segítségére támaszkodnak, ami kezdeményezőkészség hiányát jelzi.Mások, miután sikeresen teljesítették az írásbeli vizsgákat és az interjúkat, a szüleiket is magukkal viszik a szerződéses tárgyalásokra, hogy alkudozzanak a feltételekről. Több vállalat HR-vezetői is határozottan elítélik ezt a magatartást. „Az álláskeresés előfeltétele, hogy az ember önálló, jó ítélőképességgel és személyes felelősségtudattal rendelkező személy legyen” – jegyezte meg egy HR-igazgató. Ha az álláskeresés nem halad, vizsgálja meg, hogy nem esik-e ezekbe az öt gyakori hibába.