Tavaszi táska hordozása

　　Az éveket nem szabad kihagyni.

　　A jámborságnak nem kell mélynek lennie.

　　A tavasz az indulás évszaka.

　　Kérem, szedjék össze a csomagjaikat.

　　Kérem, csomagoljon a tavaszra.

　　A meleg ébressze fel a zöld gondolatokat.

　　Az elhagyott ágak szabaduljanak meg a kétségbeeséstől.

　　Virágozzék a tintás elegancia.

　　Tegye táskájába a tavaszi szellőt.

　　Hagyd, hogy a gyengédség simogassa arcodat.

　　Hagyd, hogy a virágok emelkedjenek és hulljanak.

　　Hagyd, hogy az eufónia elfújja a szív bánatát.

　　Kérlek, tedd a tavaszi esőt a táskádba.

　　Hagyd, hogy az eső nedvessége felemelje a felegyenesedett gerincet.

　　Töltsön meg költészettel ezernyi hegyek repkedő patakja.

　　Tízezer ösvény füstje harsogó csattanással jelenjen meg újra.

　　Kérlek, tedd a gondolataidat a táskádba.

　　Hagyd, hogy szíved tisztasága megmozduljon.

　　És hagyd, hogy gondolataid átutazzanak a hétköznapokon.

　　Legyen a te és az én világom tele illattal.

　　Kérlek, tedd elvárásaidat a táskádba.

　　Hogy a tavaszból ősz legyen, és a télből tél.

　　A neonruhák ezeréves tánca őrjítsen meg téged.

　　Hadd nézzek előre az úton rád várva.

　　Kérlek, táskádban hordd az ígéretedet.

　　Legyenek szilárd lábnyomok a találkozás útján.

　　Legyen a hajózás olyan örömteli, mint amikor először találkoztunk.

　　Maradjon mámor a szív tavában.

　　Kérlek, tartsd magadnál a bűnbánatot a táskádban.

　　Ne legyen az élet sivár.

　　Legyen a lélek kevésbé bűnös.

　　Legyen több vigasz az útitársaknak.

　　Kérlek, vedd fel a tavaszi táskádat.

　　És vándoroljatok a hatalmas vadonban.

　　Vessetek szorgalmat a világba.

　　Biztos vagyok benne, hogy versekkel, virágokkal, levelekkel és álmokkal jutalmaznak majd.