A Time magazin egyik cikke szerint a testmozgás tudományának legújabb kutatásai jelentősen eltérő következtetésekre jutottak: a futás nemcsak hogy teljesen független az ízületi gyulladástól, de akár segíthet megelőzni az öregedéssel járó különböző ízületi problémákat is.
Már 2008-ban az Annals of Internal Medicine magazinban megjelent egy cikk, amely kiemelte a Stanford Egyetem 1000 felnőtt bevonásával végzett 21 éves longitudinális tanulmányát. A tanulmány nem mutatott ki jelentős különbséget a rendszeresen futók és a nem futók térdének egészségi állapota között. Hasonlóképpen, egy 2007-ben 1279 idős ember bevonásával végzett kilencéves tanulmány kimutatta, hogy az ízületi gyulladás kialakulásának kockázata a fizikailag aktív és az inaktív emberek között hasonló.Ugyanebben az évben ausztrál kutatók az Arthritis & Rheumatology folyóiratban publikálták eredményeiket, amelyek szerint a rendszeresen sportolók térdporca vastagabb és erősebb, ami alacsonyabb ízületi gyulladás kialakulásának valószínűségét jelzi. A genetika és az elhízás – különösen az elhízás – az ízületi gyulladás valódi okai, a testmozgás csupán bűnbakként szolgál.A kutatások szerint az elhízott személyeknél négyszeresére nő az ízületi gyulladás kockázata. James Flaherty, a Stanford Egyetem Orvostudományi Karának professzora kijelenti: „Valójában a jól működő ízületek jelentős erőt képesek elviselni. Mivel az ízületekben található porcokban nincsenek erek, a mozgás által keletkező szívóhatásnak köszönhetően jutnak oxigénhez és tápanyagokhoz. A testmozgás elengedhetetlen a porcok egészségének megőrzéséhez.”
Erre válaszul Lu Yifan professzor, a Pekingi Sportegyetem Sportorvostudományi Kutató Laboratóriumának munkatársa egy interjúban kijelentette, hogy a futás önmagában nem okoz jelentős károsodást a térdízületben.A biológiai tisztítási elmélet szempontjából a térdízület teljes mértékben képes betölteni élethosszig tartó funkcióját. A károsodás elsődleges oka a modern emberek körében elterjedt túlsúly, amely túlzott nyomást gyakorol a térdízületre. Ez olyan tényezőkkel kombinálva, mint a helytelen futási testtartás és a degeneratív ízületi betegségek, visszafordíthatatlan károsodáshoz vezet, ami azt a tévhitet kelti, hogy „a futás károsítja a térdízületet”. A valóságban ez az összes hozzájáruló tényező kumulatív eredménye.Ennek következtében a túlsúlyos embereknek és az ízületi degeneratív betegségekben szenvedő időseknek nem tanácsos kizárólag a futásra támaszkodniuk a testmozgás során. Ajánlatos a futást más tevékenységekkel, például úszással kombinálni.
Ezenkívül elengedhetetlen a lábizmok erősítése. A Minnesotai Egyetem kutatói megállapították, hogy azok az emberek, akiknek erősebb a vádliizmuk (gastrocnemius), kevésbé hajlamosak a sport sérülésekre.Dr. Christie Pop, a tanulmányban részt vevő testmozgás-fiziológus kijelentette, hogy napi 12 lábfelemelés elegendő az e területen való állóképesség javításához. A gyors séta előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze: 1. Egészséges fizikumot tart fenn. Napi 5000 lépés (40 perc alatt teljesítve) 300 kalóriát éget el, ami heti 1-1,5 kg-os fogyást eredményez. 2.Javítja a test működését és megelőzi a krónikus betegségeket. 3. Javítja a szív- és tüdőfunkciókat, erősíti a lábizmokat, és növeli a hát és a térd támaszát, segítve a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az érelmeszesedés és a degeneratív mozgásszervi rendellenességek megelőzését. Ezenkívül a gyors séta közbeni koordinált légzés elősegíti a szisztémás oxigénkeringést, segítve az öregedéssel kapcsolatos demencia és a memóriazavar megelőzését.
4. Hatékony gyógymód a krónikus betegségek kezelésére.
5. A rendszeres gyors séta segít csökkenteni a vércukor- és lipidszintet, miközben szabályozza a vérnyomást.
6. Enyhíti a stresszt, elősegíti az alvást és enyhíti a depressziót.
7. A fokozott lábmozgás javítja az autonóm idegrendszer szabályozását, ezáltal csökkenti a stresszt, elősegíti az alvást és enyhíti a depressziót.
Egyesek rövidebb lépéseket tesznek, szélesebb terpeszben. Ez a csökkent lépéshossz, lassabb tempóval kombinálva, jelentősen csökkenti a gyaloglás sebességét – ami gyakran összefügg az izom-ín rugalmasságának és az ízületek rugalmasságának csökkenésével. A megfelelő testmozgás azonban fenntartja a rugalmasságot, biztosítva, hogy lendületesen járjon.
1. Álljon egyenes lábbal. Emelje fel a másik lábát, és tegye a sarkát egy megfelelő magasságú tárgyra. Az egyik kezével támaszkodjon meg egy közeli támasztékra – szék, korlát, ablakpárkány vagy lépcső is megfelelő. A megfelelő magasság az, amikor a sarkát a támasztékra téve, a térdét teljesen kinyújtva és a lábujjait felfelé tartva enyhe, de elviselhető feszülést érez a combja hátsó részén.Tartsa ezt a pozíciót 5, 10 másodpercig vagy tovább (kerülje a test ismételt lefelé rángatását), és koncentráljon a comb hátsó részén lévő izmok ellazítására. Amint a nyújtás érzése csökken, hajtsa előre kissé a felsőtestét, hogy újra fokozza a nyújtást. Tartsa rövid ideig, majd ismételje meg a gyengéd nyomást.4–5 ismétlés után váltson át a másik lábra, és végezze el ugyanazt a gyakorlatot. Ahogy javul a rugalmasság, fokozatosan használjon kissé magasabb támasztófelületet.
2. Álljon fel egy lépcsőfokra vagy lépcsőre mindkét lábfejével, a sarkát leengedve, és kapaszkodjon a korlátba az egyensúly megtartása érdekében. Tartsa egyenesen a térdét, és engedje le a testsúlyát, érezve a vádli izmainak nyújtását. Kövesse a fenti módszert: tartsa egy ideig, majd amikor a nyújtás enyhül, engedje le kissé tovább a testsúlyát, és engedje le egy kicsit jobban a sarkát. Ismételje meg 4–5 alkalommal.