A halott rákokat nem szabad fogyasztani, mert mérgezést vagy akár halált is okozhatnak. A fogás után a rákok gyakran vergődnek, ami növeli a tejsavszintet a testükben. Ez a haláleset után gyors baktériumszaporodáshoz vezet, amely átterjed a rákhúsra. A baktériumok lebontják a rákban található aminosavakat, és hisztamint termelnek – ez egy káros anyag, amely allergiás ételmérgezést okoz.Ezenkívül olyan anyagok is képződhetnek, mint a hisztamin, amelyek hányást, hasi fájdalmat és hasmenést okozhatnak. Ezért alapos kiválasztás elengedhetetlen. A rákok általában bomló anyagokkal, például állati tetemekkel táplálkoznak. Kopoltyúikban és emésztőrendszerükben gyakran találhatók kórokozó baktériumok, paraziták és mérgező anyagok.Ennek ellenére az élő rákok (kopoltyúval és belső szervekkel) fogyasztása általában nem okoz mérgezést. Ennek oka, hogy az élő izomszövetben általában nincsenek kórokozó baktériumok és mérgező anyagok. A vízből kivéve azonban a rákok életereje idővel fokozatosan csökken. A test belsejében és külsején egyaránt a baktériumok elszaporodnak, mélyen behatolnak az izomszövetbe, ahol annak összetevői lebomlani kezdenek. A halál után a baktériumok szaporodása drámaian felgyorsul, és a rák jelentős mennyiségű baktériummal és toxinokkal telítődik.
Ez a toxin a hisztamin. Mivel a rákok magas fehérjetartalmú élelmiszerek, tartalmaznak egy hisztidin nevű aminosavat. A hisztidin-dekarboxiláz hatására a hisztidin dekarboxileződik, és hisztamint képez. Ha a hisztamin egy bizonyos szintig felhalmozódik, a rák fogyasztása mérgezést okozhat.
Általánosan elfogadott, hogy egy felnőtt, aki 100 milligrammnál több hisztamint fogyaszt, allergiás reakciókat tapasztalhat, mint például arcpír, bőrérzékenység és kötőhártya-hiperémia, melyeket fejfájás, szédülés, tachycardia, szívdobogás, szomjúság, égő érzés a torokban és ajakduzzanat kísér.Egyeseknél a száj, a nyelv és a végtagok zsibbadása is előfordulhat, általános gyengeséggel és nyugtalansággal kísérve. Súlyosabb esetekben asztma, légzési nehézségek, szédülés és ájulás is előfordulhat.
Felmerülhet a kérdés: ha a rákot megfőzik, akkor nem halott? Nem halott rákot eszünk?Akkor miért nem ehető a természetes haláleset következtében elhullott rák?
A különbség abban rejlik, hogy amikor a rákok természetes haláleset következtében elhullnak, a testükben lévő méreganyagok jelentősen megsokasodnak. Ezek a méreganyagok a rákhúst is lebontják. Ezzel szemben, amikor magunk készítjük el a rákot, az már kiürítette a méreganyagokat, és magas hőmérsékleten főtt. Ez a folyamat hatékonyan megakadályozza a baktériumok szaporodását, és eltávolítja a kórokozókat.Ráadásul, ha a víz felforrása után körülbelül 20 percig főzzük őket, az biztosítja, hogy a rákhúsban található kórokozók elpusztuljanak, és a rák finom és friss maradjon.
Ha azonban a rák nem megfelelő tárolás miatt elpusztul, azt a legjobb azonnal megsemmisíteni. Ezzel megóvhatja saját és családja egészségét.
Hogyan válasszuk ki a friss rákokat?
A rákok életereje fokozatosan csökken, minél hosszabb ideig maradnak a vízen kívül, ami az íz romlásához és potenciálisan mérgező anyagok kialakulásához vezet. Ezért rendkívül fontos a rákok frissességének biztosítása.
Az életerő felmérése: érintse meg a rák szemét – az erőteljes reakció a frissességet jelzi; fordítsa meg hasára, hogy megnézze, visszafordul-e, ami az egészségét bizonyítja; tegyen egy ujját a ollói közé – a szilárd fogás az erőt jelzi; figyelje a habot – a vízből buborékokat kilökő rák él.
Hogyan válasszuk ki a szőrös rákokat? A gondos kiválasztáshoz öt megfigyelésre van szükség.
Először vizsgáljuk meg a héjat. A feketés-zöld, fényes héjú példányok vastag, erőteljes húsúak; a sárgás héjúak általában soványabb példányokat jelentenek.
Másodszor vizsgáljuk meg a köldökét. A kiálló köldök azt jelzi, hogy a rák ikrával és zsírral gazdag; a besüllyedt köldök gyakran a testzsír hiányát jelzi.
Harmadszor, vizsgálja meg a ollókat. A sűrű szőrcsomókkal rendelkező ollók erősek és érettek; a szőr nélküli ollók puha, fejletlen testre utalnak.