A moláris terhesség legkorábbi klinikai tünetei a hüvelyi vérzés és az alsó hasi fájdalom. A terhesség korai szakaszában gyakran tévesen diagnosztizálják, mint vetélésveszélyt vagy nem teljes abortuszt. Ezenkívül egyes anyák hányingerrel, hányással vagy preeclampsia tüneteivel is küzdhetnek. Az ultrahangvizsgálat kiváló módszer a moláris terhesség diagnosztizálására, mivel megkülönbözteti a moláris terhességet, a vetélésveszélyt és a méhen kívüli terhességet.Az ultrahangvizsgálat egyszerűsége és széles körű elérhetősége miatt sok terhes nő a terhesség korai szakaszában hüvelyi vérzés vagy akár tünetmentes tünetek miatt ultrahangvizsgálaton vesz részt, ami a moláris terhesség váratlan felfedezéséhez vezet. Az ultrahangon a moláris terhesség számos hópehelyszerű struktúraként jelenik meg, amelyek kitöltik a méhüreget, és „hóviharra” emlékeztetnek.Ezenkívül a beteg vérében mért hCG-szint is segíti a diagnózist. A moláris terhesség esetén a hCG-koncentráció magasabb, mint a normális terhességeknél, és még az ikerterhességeknél is magasabb. Milyen egyéb vizsgálatokat kell elvégezni moláris terhesség esetén? 1. Kürettázs Ha a moláris terhesség már több mint 8 hete fennáll, a alapos kürettázs megerősíti, hogy a méhüregben nem maradt moláris szövet vagy luteinizált ciszta.
2. Ultrahangvizsgálat
Az ultrahangdiagnosztika nem invazív, nagy pontosságú, megbízható módszer a moláris terhesség megerősítésére, és elengedhetetlen vizsgálatnak számít.
A hasi ultrahangvizsgálat a méhben különböző méretű területeket mutathat ki, amelyek a méhüregben felhalmozódott vérnek felelnek meg. A magzati struktúrák is láthatók lehetnek, ami azt jelenti, hogy a jellegzetes hópehelyszerű visszhangok mellett magzati és/vagy placenta képek is megjelenhetnek.
3. hCG-mérés
A pontos kvantitatív hCG-vizsgálat elengedhetetlen a moláris terhesség diagnosztizálásához és monitorozásához. Normális terhesség esetén a hCG-szint a fogamzáskor alacsony, a terhesség 8–10. hete között éri el a csúcsot, majd fokozatosan csökken. Moláris terhesség esetén a hCG-szint jelentősen magasabb a normálisnál, és tartósan emelkedett marad.
4. Immunoassay
Normális terhesség esetén a vizeletben mért hCG-koncentráció általában 160 000 IU/L alatt tetőzik, esetenként elérve a 640 000 IU/L-t. A moláris terhesség diagnózisa általában 500 000–600 000 IU/L közötti, csökkenés nélküli tartós szintet jelez.