A mások zaklatása soha nem megfelelő módszer a serdülők személyiségének fejlesztésére, azonban az alkalmi ellenállás vagy kirekesztés előnyös lehet. Amerikai kutatások szerint a serdülők az irántuk tanúsított kedvességnél élénkebben őrzik meg az őket ért zaklatások emlékeit. Ha a fiatalok bátorságot nyernek, hogy ellenálljanak zaklatóiknak, az ilyen élmények elősegíthetik a szociális készségek és az érzelmek szabályozásának fejlődését.
A megtorlás előnyei
A Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i pszichológusai 2000 11-12 éves általános és középiskolás diák baráti és ellenséges kapcsolatait vizsgálták. Amikor olyan társaikkal kerültek szembe, akik nem kedvelték őket, egyes gyerekek viszonozták az ellenszenvet, mások a hallgatást vagy a megbékélést választották.
A két csoport összehasonlításakor a kutatók azt találták, hogy azok a gyerekek, akik „tűzzel harcoltak a tűz ellen”, mutatták a legérettebb pszichológiai állapotot.A megtorlást választó lányok szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a szociális kompetencia tesztekben, és népszerűbbek voltak az osztályukban és az iskolában. A fiúk közül azok, akik visszavágtak, jobb teljesítményt nyújtottak az osztályban, mint a passzív szenvedők.
A kutatók hangsúlyozták, hogy ez a tanulmány nem azt állítja, hogy az osztálytársak által való kirekesztés vagy zaklatás jótékony hatással van az egészségre. Azonban az ilyen élmények korán megtanítják a serdülőknek, hogy nem mindenki fogja őket szeretni, és konfliktuskezelési készségekkel vértezik fel őket.
Széles körben elterjedt jelenség
A valóságban a kortársak által nem kedveltnek lenni gyakori élmény a serdülők körében.
Noel Card, az Arizonai Egyetem pszichológusa a Journal of Developmental Psychology legújabb számában tette közzé eredményeit. 26 kísérlet eredményeit elemezve, amelyekben több mint 23 000 résztvevő vett részt, kiderítette, hogy a serdülők több mint 35%-a tapasztalt legalább egy időszakot, amikor „ellenséges viszonyban” volt kortársaival.
A brit Strathclyde Egyetem kutatói 100, 9–13 éves serdülőt kérdeztek meg, és arra kérték őket, hogy meséljenek el olyan eseteket, amikor zaklatták őket, illetve amikor kedvesek voltak velük.
Donald Christie professzor, a tanulmányban részt vevő gyermekfejlődés-szakértő megjegyezte: „Amikor megkértük a gyerekeket, hogy sorolják fel azokat az eseteket, amikor kedvetlen viselkedéssel találkoztak, élénken emlékeztek rájuk – annyira, hogy alig tudtunk lépést tartani az emlékeikkel.„Azonban amikor mások kedvességéről és figyelmes viselkedéséről volt szó, a feljegyzéseink üresek voltak.” „Azok a gyerekek, akiket társaik „proszociálisnak” – azaz osztálytársaikért kiállóként – jellemeztek, jobban tudnak „békét teremteni” – mondta Christie. „Tanulási és megértési képességeik meghaladják a többiekét.”