A tisztaság iránti vonzalom és a aprólékos ellenőrzés alapvetően pozitív szokások. Ha azonban ezek a viselkedésformák merev, „kötelező” rituálékká válnak, az rögeszmés-kényszeres zavarra utalhat. Pszichológiai szempontból az OCD mentális zavarok közé sorolható. Az érintettek tudatában vannak annak, hogy ismétlődő cselekedeteik vagy tolakodó gondolatuk értelmetlenek, mégis képtelenek abbahagyni őket. Minél jobban ellenállnak, annál nagyobb lesz a szorongásuk és a distresszük, súlyos esetekben ez jelentősen befolyásolja a munkát és a mindennapi életet.
Osztályozás szempontjából az OCD rögeszmés gondolatok vagy kényszeres viselkedés formájában nyilvánul meg. Az ismételt ellenőrzés, a szüntelen kérdezősködés vagy a folyamatos számolás a kényszeres viselkedés kategóriájába tartozik. A rögeszmés gondolatokkal küzdők ismétlődő, értelmetlen ötleteket, kétségeket vagy félelmeket tapasztalnak. Például egyesek folyamatosan kételkednek abban, hogy elütöttek-e valakit vezetés közben, míg mások megmagyarázhatatlan félelmet éreznek bizonyos számok iránt, amelyeket „szerencsétlennek” tartanak.Természetesen a rögeszmés gondolatok és a kényszeres viselkedés gyakran egyszerre jelentkezik.
Sokan folyamatosan „félnek” az OCD kialakulásától. Az igazság az, hogy ilyen gondolatok egészséges embereknél is előfordulnak néha, csak ők nem ragadnak le ezeknél. Az OCD-ben szenvedők azonban félnek ezeknek a gondolatoknak a visszatérésétől. Következésképpen, minél jobban félnek tőlük, annál valószínűbb, hogy megjelennek; minél gyakrabban jelennek meg, annál szorongóbbá válnak, folyamatosan megerősítve és megszilárdítva ezt a tudatosságmintát.
Miért nem alakulnak ki patológiás tünetek a hétköznapi embereknél, míg az OCD-ben szenvedőknél igen?A kiváltó ok a személyiséghibákban rejlik. Ezért az OCD-ben szenvedőknek először is meg kell változtatniuk gondolkodásmódjukat: fel kell ismerniük, hogy mindenki tapasztal ilyen gondolatokat, beleértve magukat is, és hogy ez teljesen normális. Ez a fokozatos változás önbizalmat épít. Ezzel az alapokkal az ember szilárdan állhat szemben az OCD „papírtigrisével”, szembeszállhat vele, és végül legyőzheti.
Miért küzd sok beteg évekig vele anélkül, hogy legyőzné? Az ok abban rejlik, hogy képtelenek „hagyni, hogy legyen”. Vegyünk egy analógiát: az OCD olyan, mint egy labda pattogtatása, ahol minden pattogás egy kóros gondolatot jelent. Hogyan lehet megállítani a labda pattogását, azaz hogyan lehet eltüntetni a tüneteket? A válasz az, hogy abba kell hagyni a labda pattogatását, és akkor természetesen le fog állni. Ugyanez az elv vonatkozik az OCD-re is: csak ha figyelmen kívül hagyjuk a jelenlétét, a tünetek fokozatosan elhalványulnak.
III. Ne összpontosítsunk rá szándékosan.
A kezdeti kezelés után egyes betegeknél a kényszerbetegség tünetei jelentősen csökkennek, vagy akár hosszabb ideig nem is jelentkeznek. Ebben a szakaszban felmerülhet bennük a kérdés: „Mivel a tünetek már olyan régóta nem jelentkeztek, vajon visszatérhetnek-e?” Már pusztán ennek a gondolatnak a felmerülése is kiválthatja a tüneteket, amiktől annyira féltek, és új hullámot indíthat el a szorongás és a rögeszmés gondolatok. Az ilyen visszaesés normális.Ajánlott megközelítésünk: „Gyere, ha akarsz, de nem félek tőled!” Minden visszaeséskor alkalmazza a fent említett „három ne” stratégiát. Fokozatosan ismerje meg a „temperamentumát”, hogy elsajátítsa a hatékony megbirkózási módszereket.
A „három ne” ismételt gyakorlásával a betegek egyre könnyebben kezelhetőnek fogják találni az egyes találkozásokat, amíg azok megszokottá válnak – és minden félelem eltűnik!
A késleltetési taktika alkalmazása
Ha kényszeres tendenciákat mutat, fontolja meg a „15 perces szabály” alkalmazását, hogy meghosszabbítsa a kényszeres cselekvésekre való reagálási időt. Például, amikor először érez késztetést a kézmosásra, utasítsa magát, hogy várjon öt percet, mielőtt megtenné. Ezt követően a késleltetési időszak fokozatosan meghosszabbítható.Ez az idő nem passzív várakozásra szolgál, hanem arra, hogy „újraértékelje”, vajon gondolatai és cselekedetei OCD-ből fakadnak-e. Gondoljon át, miért történik ez, majd irányítsa figyelmét más érdekes, konstruktív tevékenységekre. Azok számára, akik kényszeresen ellenőriznek dolgokat, próbálják ki ezt a módszert: ha folyamatosan ellenőrzik az ajtózárakat, próbálják meg gondosan és lassan bezárni az ajtót. Véssék mélyen az emlékezetükbe ezt a cselekvést, és mondják maguknak: „Az ajtó most zárva van. Látom, hogy az ajtó zárva van!” Ez erős benyomást kelt, hogy az ajtó valóban biztonságos. Így, amikor a kényszeres ellenőrizési késztetés felmerül, azonnal felismerheti: ez egy kényszeres gondolat, ez OCD!
Ezek a „trükkök” azonban csupán tüneti enyhítést jelentenek, és nem biztos, hogy mindenkinek hatékonyak.A betegség gyógyításához a legjobb, ha mentális egészségügyi szakember segítségét kéri, és szisztematikus kezelésen vesz részt.
Magas kockázatú csoportok
Azok az egyének, akik belsőleg a tökéletességre törekednek, és szigorú normákhoz tartják magukat, hajlamosabbak az OCD kialakulására. Mivel ezek az emberek állandóan elégedetlenek magukkal, szokásuk, hogy alaposan megvizsgálják cselekedeteiket, sőt, szigorúan bírálják szavaikat és tetteiket, felnagyítva hibáikat. Ilyen körülmények között megpróbálhatják kijavítani az általuk érzékelt „hiányosságokat” bizonyos viselkedésmódok vagy gondolatok ismétlésével.
Idővel ez szokássá válik, ami oda vezet, hogy apró dolgokon rágódnak. Végül egy ördögi körbe kerülnek, ahol szoronganak, ha nem ismételgetik a viselkedést, és a szorongásuk annál erősebb, minél többet ismételgetik.
A személyiségjegyeken túl bizonyos szakmák sajátos követelményei is hajlamossá tehetik az egyéneket.Idővel ez beidegződik, és egyre inkább apró részletekre koncentrálnak. Végül egy ördögi körbe kerülnek: szorongást éreznek, ha nem végzik el a ismétlődő cselekvéseket, de minél többet végzik el őket, annál szorongóbbá válnak. A személyiségjegyeken túl bizonyos szakmák sajátos követelményei is hajlamosíthatják a szakembereket a kényszerbetegség kialakulására.Klinikailag a könyvelők a leggyakrabban megfigyelt csoport. Mivel naponta precíz számokkal kell dolgozniuk, amelyek nem tűrnek hibát, az ismételt ellenőrzés a szakmai felelősségük megnyilvánulása lesz. Hasonlóképpen, bár a tanítás nem igényel ugyanolyan aprólékosságot, a kompetens pedagógusoknak folyamatosan szabályozniuk kell viselkedésüket, és aprólékosan figyelniük kell a tanulók munkájára. Amikor ezek a szakmai erények túlzottan felnagyulnak, gyakorlatilag megnyitják az utat az OCD behatolásának.
Akár veleszületett temperamentumból, akár szerzett szakmai szokásokból fakad, az OCD-ben szenvedőknek van egy közös vonásuk: túlzottan magas elvárásokkal vannak szemben magukkal szemben. A kitartó erőfeszítések ellenére is nehezen tudnak megfelelni ezeknek a követelményeknek, ami mélyen gyökerező elégtelenségérzetet vált ki belőlük. Ez magyarázza, miért az önbizalom erősítése az OCD kezelésének egyik legfontosabb eleme.