Amikor egy gyermek elesik, az nagyon fájdalmas lehet, de az anyának nehéz megkövetelni, hogy a gyermek ne sírjon. A sírás elmulasztása nem az erő jele; a legfontosabb és valóban ellenálló cselekedet az, ha a gyermek egyedül áll fel. Az anya hagyhatja, hogy a gyermek szabadon sírjon, de nem szabad túlságosan aggódnia a zokogás és a könnyek miatt – ez a gyermek saját dolga.
Nyugodt, vigasztaló szavakkal lehet segíteni, de ne oldjuk meg helyette a problémát. Bátorítsuk a gyermeket, hogy saját megoldást találjon, és fedezze fel belső erejét. Ellenkező esetben másoktól függővé válhat, és elhanyagolhatja saját képességeinek fejlesztését. Ez gátolja az érését, és végül olyan gyermekké válhat, aki csak sírni tud.
A sírás erőszakos leállítása gátolja a gyermek pszichológiai fejlődését. Előfordul, hogy a szülők „nyomást gyakorló taktikája” hatására a gyermek abbahagyja a sírást, ami miatt a szülők azt hiszik, hogy ez a módszer hatékony. Nem veszik észre, hogy az ilyen módszerek káros hatással lehetnek a gyermek pszichológiai fejlődésére. A sírás egyfajta pszichológiai ellenálló képességet fejlesztő gyakorlat is.
Mivel a gyermekek nyelvi fejlődése még éretlen, gyakran síráshoz folyamodnak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket vagy melankóliájukat, amikor nem tudják ezeket az érzéseket megfelelően megfogalmazni. Ha ezek a negatív érzelmek hosszú ideig elnyomva maradnak, abnormális pszichológiai állapotok vagy viselkedésformák formájában nyilvánulhatnak meg. Példák erre a rövid temperamentum kialakulása, agresszív viselkedés, például ütés vagy verbális bántalmazás, valamint a társaikkal való kijövetel vagy a társadalmi csoportokba való beilleszkedés nehézségei.