Éjszakai alváskor a csecsemőknek a legjobb, ha hátukon fekszenek. Nappali szundikáláskor vagy felnőttek felügyelete alatt az alvási pozíció hasra fekvésre módosítható. A csecsemő alvási környezetének megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és megvilágítást kell biztosítani a nyugodt és pihentető alvás érdekében.
Az anyaméhben a magzatok természetesen összegömbölyödnek, hasuk befelé, hátuk kifelé fordul – ez a leginkább ösztönös önvédelmi testhelyzet. Így a csecsemők biztonságosabbnak érzik magukat, ha hasra fekszenek, nyugodtabban alszanak, kevésbé ijednek fel, és ez idegrendszerükre is jótékony hatással van. A hasra fekvés arra is ösztönzi a csecsemőket, hogy emeljék fel a fejüket és a mellkasukat, erősítve a nyak, a mellkas, a hát és a végtagok főbb izomcsoportjait, miközben elősegíti az izomtónus fejlődését.Megakadályozza a gyomor refluxus által okozott hányást és fulladást a nyelőcsőben és a szájban, miközben enyhíti a szélgörcsöket.Megállapították, hogy a hasukon alvó csecsemők hosszabb ideig aludtak és jobb alvási minőséget élveztek. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy ebben a testhelyzetben alvás közben csökkennek a külső ingerek, például a hangok és a fény. 2. Jobb légzéshatékonyság Fiziológiai és anatómiai szempontból a csecsemők hátsó mellüregük és tüdejük hosszabb. Hason fekve a tüdő minimális összenyomódást szenved, így a légzés a leghatékonyabban követi a természetes mintákat.Az adatok azt mutatják, hogy a hasukon alvó csecsemők légzéshatékonysága magasabb, a hemoglobin oxigénszaturációja 5–10%-kal magasabb, mint háton fekvő helyzetben. Ez bizonyítja a csecsemők hasra fekvő alvásának anatómiai és fiziológiai indokait. 3. Megakadályozza a visszaöklendezést A csecsemők gyomra korlátozott kapacitású és nem elég ívelt, emellett a nyelőcső záróizma gyenge, ezért a tej visszaöklendezése rendkívül gyakori.A gyomor közepén található cardia felemelkedik, amikor a test hasra fekvő helyzetben van, ami segít megelőzni a visszaöklendezést. Ha mégis visszaöklendezés történik, a hasra fekvő helyzet minimálisra csökkenti a légcsőbe való aspiráció kockázatát, ezáltal csökkentve a fulladás veszélyét.
4. Erősíti a fizikai fejlődést
Amikor a csecsemők hasra fekve alszanak, a mellkasüregre nehezedő nyomás és az ágy ellenállása elősegíti a szív és a tüdő fejlődését. Két hónapos korukra a csecsemők már fel tudják emelni a fejüket. A végtagok fejlődésével megkezdődik az önálló, akaratlagos mozgás. A hasra fekvés tovább segíti a végtagok gyakorlását.A fej felemelésétől a két csuklóval való megtámasztásig való fejlődés erősíti a csukló, a kar, a nyak és a hát izmait. Ugyanakkor azok a gyermekek, akik már korán megpróbálnak a képességeikhez mérten feladatokat végrehajtani, önállóságot és önbizalmat fejlesztenek ki.
Mely csecsemőknek nem megfelelő a hasra fekvés?
Veleszületett szívbetegségben, veleszületett stridorban,tüdőgyulladással vagy túlzott váladékkel járó megfázással, agyi bénulással vagy bizonyos kóros hasi puffadással, például veleszületett hipertrófiás pylorus stenosis, duodenális obstrukció, veleszületett megacolon, meconium ileus, nekrotizáló enterocolitis, intusszuszcepció vagy más állapotokkal, például ascites, hematológiai malignitások, vesebetegségek vagy hasi daganatok.
Mely csecsemőknek előnyös a hason fekvő alvási pozíció?
A gastrooesophagealis refluxban, obstruktív légúti rendellenességekben vagy torticollisban szenvedő csecsemőknek a hason fekvő alvási pozíció előnyös lehet a tünetek enyhítésében.A kis állú, nagy nyelvű vagy súlyos hányással küzdő csecsemőknek hasra kell aludniuk. Egy másik, különös figyelmet igénylő helyzet, amikor a kisgyermekek váladékot termelnek, ami gyakran hányáshoz vezet. Hányás esetén a gyermeket hasra kell fektetni, hogy az étel kiürülhessen, mielőtt újra lefektetik, mivel ennek elmulasztása fulladást okozhat.