A tipikusan fejlődő gyermekek körülbelül egyéves korukban kezdik el mondani az „apa” vagy „anya” szót, és 18 hónapos korukra már rövid mondatokat is tudnak alkotni. Ha egy gyermek két éves korára sem kezd el beszélni, vagy csak olyan egy szavas kifejezéseket használ, mint „apa” vagy „anya”, akkor a beszédfejlődése késleltetettnek tekinthető.
A beszéd az ember veleszületett ösztöne, amely a szükségletek kielégítésére szolgáló kommunikációs eszköz. Ha a vágyak nem teljesülnek, ez a frusztráció ösztönzi a gyermeket a beszédre. Néhány szülő azonban, hogy elkerülje a hisztit, azonnal kielégíti gyermeke kívánságait. Ez megfosztja a gyermeket a nyelvtanulás értékes lehetőségétől, és ha ez a szokás kialakul, akkor gátolja nyelvi képességeinek fejlődését.
Ha a gyermek kekszet kér, a szülő ne adja oda azonnal, hanem tanítsa meg a gyermeknek, hogy mondja ki a „keksz, keksz” szót, amíg helyesen nem ejti ki, és csak utána adja oda a kekszet. Ez a módszer egyszerre tanítja meg a verbális kifejezést és a tárgyfelismerést. A szülőknek ki kell használniuk a gyermekek napi vágyainak kielégítését a nyelvi képességek fejlesztésére és az intellektuális fejlődés ösztönzésére.