A Parkinson-kór egy gyakori neurodegeneratív rendellenesség, amely középkorú és idős embereket érint. Epidemiológiai tanulmányok szerint Kínában a 65 év felettiek körében 1,7% az előfordulási arány. Az ország középkorú és idős népességének növekedésével a Parkinson-kór eseteinek száma várhatóan emelkedni fog, ezért jelentős figyelmet kell fordítani rá.Miért alakul ki a Parkinson-kór? Melyek a fő tünetei? A jelenlegi ismeretek szerint a Parkinson-kór a substantia nigra dopaminerg neuronjainak progresszív degenerációja és Lewy-testek kialakulása következtében alakul ki. Ez a dopamin neurotranszmisszió csökkenéséhez vezet az agy striatális régióiban, valamint a dopamin és az acetilkolin neurotranszmitterek közötti egyensúly felborulásához.A tünetek motoros és nem motoros megnyilvánulásokat egyaránt magukban foglalnak. A motoros tünetek közé tartozik a remegés, a merevség, a bradikinézia és a testtartási instabilitás. A nem motoros tünetek közé tartoznak az alvászavarok (álmatlanság, REM alvási viselkedészavar, túlzott nappali álmosság és nyugtalan láb szindróma),érzékszervi zavarokat (hyposmia, fájdalom vagy zsibbadás), autonóm diszfunkciót (székrekedés, vizelési zavarok, ortosztatikus hipotenzió) és kognitív/pszichiátriai károsodásokat (depresszió, szorongás, hallucinációk, téveszmék, kényszeres impulzivitás, kognitív hanyatlás, demencia).
A Parkinson-kór kezelési módszerei
A jelenlegi terápiás megközelítések magukban foglalják a farmakológiai beavatkozásokat, a sebészeti beavatkozásokat, a botulinumtoxin-terápiát, a testmozgási programokat, a pszichológiai beavatkozásokat és a gondozási támogatást.A farmakoterápia a Parkinson-kór korai szakaszában az elsődleges kezelés, míg a sebészeti beavatkozás hatékony kiegészítő kezelés, ha a gyógyszeres kezelés nem bizonyul elégségesnek. A botulinumtoxin-injekciók hatékony megoldást kínálnak a lokalizált spaszticitás és dystonia kezelésére. A testmozgás és a rehabilitációs terápia, a pszichológiai beavatkozás és a gondozási támogatás a Parkinson-kór kezelésének teljes időtartama alatt alkalmazható.Ezért, amennyiben a klinikai körülmények megengedik, a neurológia, a funkcionális idegsebészet, a neuropszichológia, a rehabilitáció és akár a közösségi háziorvosok szakembereiből álló multidiszciplináris csapatok hatékonyabban tudják kezelni és gondozni a Parkinson-kórban szenvedő betegeket, ami nagyobb előnyökkel jár a tünetek javulása és az életminőség javítása szempontjából.A kezelésnek az evidencián alapuló orvoslás elveit kell követnie, miközben hangsúlyt kell fektetni az egyénre szabott kezelésre. A gyógyszeres kezelés minden beteg esetében a domináns tünetek (remegés vagy merevség-bradikinézia) alapján változik, és átfogóan figyelembe kell vennie a betegség súlyosságát, a kialakulás korát, a foglalkoztatási státuszt, a kognitív károsodás vagy komorbiditások jelenlétét, a lehetséges mellékhatásokat, a beteg preferenciáit és anyagi lehetőségeit.A korai kezelés általában monoterápiát jelent, bár a hatékonyság optimalizálása, a hatás időtartamának meghosszabbítása, valamint a mellékhatások és motoros komplikációk előfordulásának csökkentése érdekében alkalmazható két, különböző hatásmechanizmusú gyógyszer alacsony dózisú kombinációs terápiája is.A Parkinson-kór közép- és késői szakaszában a klinikai tünetek összetettebbé válnak, ami a betegség előrehaladásának, valamint olyan tényezőknek is köszönhető, mint a gyógyszerek mellékhatásai vagy a motoros komplikációk. A kezelésnek továbbra is a motoros tünetek javítását kell előtérbe helyeznie, miközben hatékonyan kell kezelnie bizonyos motoros komplikációkat és nem motoros tüneteket is.
A nem motoros tünetek a Parkinson-kór bármely szakaszában megjelenhetnek. Bizonyos tünetek, mint például a szagláscsökkenés, a REM alvási viselkedészavar, a székrekedés és a depresszió, megelőzhetik a motoros tüneteket, vagy a motoros ingadozásokkal párhuzamosan változhatnak, jelentősen rontva a betegek életminőségét. Ezért a motoros tünetek kontrollálása mellett elengedhetetlen a nem motoros tünetek kezelése is.
Mikor szükséges sebészi beavatkozás?
A Parkinson-kór korai stádiuma rendkívül jól reagál a gyógyszeres kezelésre, ezt az időszakot a gyógyszeres terápia „mézesheteknek” nevezik, és általában 4–5 évig tart. A betegség előrehaladtával a gyógyszerek hatékonysága jelentősen csökken, vagy súlyos tünetváltozások vagy diszkinéziák alakulhatnak ki, amelyek sebészi beavatkozást tesznek szükségessé. Mély agyi stimuláció (DBS)közismert nevén „agyi pacemaker”, amelynek során stimuláló elektródákat ültetnek be meghatározott idegmagokba vagy agyi régiókba. Impulzusos elektromos stimulációval modulálja ezeknek a magoknak vagy területeknek a működését a tünetek enyhítése érdekében. Minimálisan invazív jellege, biztonságossága és beállíthatósága miatt ez lett a Parkinson-kór elsődleges sebészi beavatkozása. Jelentősen javítja a motoros tüneteket, növeli a betegek életminőségét, és lehetővé teszi számukra, hogy egy második „mézeshetek időszakot” élvezzenek.A műtét előtti értékelés elengedhetetlen a műtéti alkalmasság meghatározásához, a kockázatok felméréséhez, az optimális célpontok azonosításához és a műtét utáni hatékonyság előrejelzéséhez. Ezt általában neurológusok és idegsebészek közösen végzik, szükség szerint aneszteziológusok és radiológusok bevonásával.A DBS műtétet tapasztalt idegsebésznek kell elvégeznie, mivel a siker legfontosabb tényezője az elektródák pontos elhelyezése. A sebészek intraoperatív elektrofiziológiai monitorozással és a beteg szubjektív visszajelzéseivel biztosítják az elektródák optimális elhelyezkedését.A műtét utáni programozás egy másik kritikus lépés a kedvező eredmények elérésében. Ez magában foglalja az optimális stimulációs érintkezési pont és paraméterek (megfelelő feszültség, impulzus szélesség és frekvencia) kiválasztását a tünetek javulásának maximalizálása és a stimuláció káros hatásainak minimalizálása érdekében.Az orvosok online, távolról is beállíthatják a beteg stimulátorának paramétereit, ami kényelmes megoldás azok számára, akik messze laknak a kórháztól, rossz közlekedési kapcsolatokkal rendelkeznek, vagy mozgáskorlátozottak. Ez megkönnyíti a problémák időben történő megoldását, és a COVID-19-járvány idején felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult. A DBS után általában módosítani kell a gyógyszeres kezelést, ami csökkentheti a gyógyszerek adagját és változatosságát, miközben csökkenti a mellékhatásokat és lassítja a betegség progresszióját.A műtét utáni átfogó kezelés továbbra is elengedhetetlen, amelyhez olyan osztályokkal való együttműködés szükséges, mint a rehabilitációs medicina, a táplálkozástudomány és a hagyományos kínai orvoslás.
Az ápolás és a gondozás elengedhetetlen
A Parkinson-kórban szenvedő betegek számára a speciális gyógyszeres kezelés és a sebészeti beavatkozások mellett a tudományos ápolás is elengedhetetlen az életminőség fenntartásához. Az ilyen gondozás gyakran kiegészítő terápiás előnyökkel jár a betegség előrehaladásának hatékony kontrollálása és a tünetek enyhítése terén; emellett jelentősen csökkenti az aspiráció vagy a eleséshez hasonló balesetek kockázatát. Az átfogó ápolásnak mind a motoros, mind a nem motoros tünetekkel foglalkoznia kell, beleértve a gyógyszeres kezelést, az étrendi gondozást, a pszichológiai támogatást és a rehabilitációs tréninget.A betegeket fel kell világosítani a gyógyszerek használatáról és a mellékhatások elkerülésére vonatkozó óvintézkedésekről; személyre szabott étrendet kell kidolgozni a táplálkozási állapot javítása és a székrekedéshez hasonló tünetek enyhítése érdekében; haladéktalanul fel kell mérni a pszichológiai jólétet, pozitív útmutatást nyújtva a negatív érzelmek szabályozására és az életminőség javítására; együtt kell működni a családtagokkal a rehabilitációs gyakorlatok ösztönzése érdekében, ezáltal fenntartva a motoros funkciókat és javítva az önellátási képességeket.
A Parkinson-kórra nincs általánosan elfogadott kezelési protokoll, mivel az egyes betegek igényei jelentősen eltérnek egymástól. Ráadásul ugyanazon beteg terápiás igényei is változnak a betegség különböző stádiumaiban. A tudósok világszerte aktívan keresik a jobb kezelési módszereket. Az új gyógyszerek fejlesztésén túl a génterápia és az idegsejt-átültetés terén elért áttörések is ígéretesek a Parkinson-kórban szenvedő betegek számára a jövőbeni kezelési lehetőségek javítása szempontjából.