A húgykövek elsősorban vizelési nehézségként, vizeléskor való erőlködésként jelentkeznek, ami csepegésként, esetenként szakadozott vizeletáramlással és vizeletvisszatartással járhat. A vizelés néha jelentős fájdalmat okozhat, amely a makkig sugárzik. A hátsó húgycsőkövek fájdalmat okoznak a perineumban és a herezacskóban.A pénisz kövei tapintható csomókként jelentkezhetnek a fájdalom helyén, és erőteljes vizelés során kiürülhetnek. A teljes elzáródás akut vizeletvisszatartáshoz vezet. A fertőzött esetekben gennyes húgycsőváladék jelentkezhet. A női húgycső-divertikulum kövei elsősorban az alsó húgyúti fertőzés tüneteit okozzák: gyakori vizelés, vizelési nehézség, éjszakai vizelés, gennyes vizelet, vérvizelés és különösen fájdalmas közösülés, esetenként húgycsőváladékkal.A férfiaknál a húgycső divertikulum kövek mellett a húgycső váladékozás és dysuria mellett fokozatosan növekvő, kemény csomó jelenhet meg a pénisz alatt. Ez jelentős érzékenységgel jár, de vizeletelzáródási tünetekkel nem. Nem minden urolithiasisos beteg alkalmas a testkívüli lökéshullámú litotripsziára (ESWL).A testkívüli lökéshullámú litotripsziának (ESWL) vannak specifikus indikációi és ellenjavallatai. Általában a litotripszia a következő állapotok esetén alkalmazható: Az ESWL a standard kezelés a 2 cm átmérőjű vagy 300 mm² felületű vesekövek esetén. A 2 cm átmérőjű és a szarvasagancs alakú vesekövek esetén perkután nefrolitotómia (PNL) vagy kombinált ESWL ajánlott.
A 1 cm átmérőjű felső ureterális kövek elsősorban ESWL-lel kezelhetők. Az 1-1,5 cm-es kövek ESWL-lel, ureteroszkópiával (URS) vagy PNL-lel kezelhetők. A 1,5 cm-es felső ureterális kövek (az L4 szint felett) PNL-lel, laparoszkópos kőeltávolítással vagy nyílt sebészi extrakcióval kezelhetők.A középső és alsó ureterben található, 1,5 cm-nél kisebb átmérőjű kövek esetében az ESWL és az URS választható; a 1,5 cm-nél nagyobb kövek laparoszkópos litotripsziával vagy nyitott sebészi litotripsziával kezelhetők. A hólyagkövek is extracorporalis lökéshullám-litotripsziával kezelhetők, bár a módszerek eltérőek, az elsődleges megközelítés a transzuretrális endoszkópos litotripszia.
A húgycsőkövek általában nem alkalmasak ESWL-re; a kezelés során a hólyagkövekhez hasonló endoszkópos módszerek alkalmazhatók.
A litotripszia ellenjavallt a következő esetekben: ⒈ A kő distalis részén fennálló tartós húgyúti elzáródás; ⒉ Vérzési rendellenességben szenvedő betegek; ⒊ A kő helyén fennálló, kontrollálhatatlan fertőzés; ⒋ Károsodott szív-, máj- vagy vesefunkció;5. Terhes nők; 6. A fókuszos pozicionálást befolyásoló túlzott elhízású betegek; 7. Kyphosisban szenvedő betegek; 8. Veseartéria-szklerózisban szenvedő betegek stb. A litotripsziát követően a húgykövek nem kerülnek azonnal kiürítésre. Ennek oka, hogy a litotripterek nem „kőkiürítők”; nincsenek kiürítési képességük, csupán apró darabokra törik a köveket, amelyek így átjuthatnak a húgyutakon.Ezeknek a daraboknak a sikeres kiválasztása több tényezőtől függ, többek között a vese vizelettermelésétől, az ureter átjárhatóságától és hajtóerejétől, valamint a darabok méretétől. Ezért a litotripszia után az orvosok gyakran adnak diuretikumokat, ureter tágítókat vagy az ureter perisztaltikáját stimuláló szereket, hogy megkönnyítsék a kövek áthaladását és felgyorsítsák kiválasztásukat.