A gyermekek számára szülői útmutatásra van szükségük ahhoz, hogy eligazodjanak az életben, megszerzzék a szükséges készségeket és tapasztalatokat. A szülői útmutatások mellett azonban a gyermekek nagyon érzékenyek szüleik hozzáállására – ez a hozzáállás határozza meg, hogy a gyermekek mennyire fogadják be szüleik tanításait. Sajnos a szülők gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a fontos szempontot. 1. Leereszkedő hozzáállás Ez a hagyományos nevelésből eredhet, ahol sok szülő fölényes magatartást tanúsít gyermekeivel szemben.A szakértők hangsúlyozzák, hogy a szülők és a gyermekek személyiségükben egyenlőek. Ha a szülők folyamatosan tekintélyelvű magatartást tanúsítanak, akkor még akkor is, ha kritikájuk teljesen indokolt, a gyermekek külsőleg engedelmeskednek, de belsőleg nem győződnek meg. Ezért a szakértők azt tanácsolják, hogy a szülők guggoljanak le, amikor gyermekeikkel beszélnek, így mindkét fél számára kényelmesebb légkört teremtve.
II. Tökéletességre való törekvés
A gyermekek még kicsik. Amikor olyan feladatokkal küszködnek, mint az ágyuk megágyazása, rajzolás vagy labdahajítás, a szülőknek kerülniük kell a kemény kritikát. Ha folyamatosan azt mondják nekik, hogy „messze nem vagy elég jó”, az akaratlanul is károsíthatja önbecsülésüket.
III. Túlzott dicséret
Ne tévesszük össze a dicséretre épülő nevelést a folyamatos hízelgéssel; ez egy gyakori tévhit. Elsősorban a gyermekek megértésére és bátorítására utal. A túl gyakori, őszintétlen dicséret arroganciát szül. Ráadásul a túlzott dicséretekhez szokott gyermekek nehezen viselik a konstruktív kritikát, amikor belépnek a társadalomba, ami sebezhetővé teszi őket a kudarcokkal szemben.
IV. Túlzott korlátozások
A gyermekek világszemlélete alapvetően eltér a szüleikétől. A túlzottan szigorú szabályok korlátozottnak érzik magukat a gyermekek, amit mélyen elleneznek.
V. Túlzott aggodalom
„Ki telefonált ma?” „Mit írtál a naplódba?”...A szülők minden apró részletet kikérdeznek. A túlzott aggodalom azonban ellenérzéseket szül, mivel a gyermekek úgy érzik, hogy szüleik folyamatosan beavatkoznak az életükbe. Személyes terük szűkül, ami gátolja tehetségük kibontakozását, sőt lázadó magatartást is kiválthat. VI. Teljes elutasítás Néhány szülő a gyermekek kritizálásakor túlzásba esik, és olyan általánosító ítéleteket mond, mint „Te mindig hazudsz” vagy „„Senki ebben a családban nem olyan hülye, mint te.” Az ilyen megjegyzések elkerülhetetlenül ellenérzéseket váltanak ki, ami miatt a gyerekek elutasítják a konstruktív kritikát, és potenciálisan „mi értelme van ennek” hozzáállást vesznek fel. VII. Kétértelmű dicséret/kritika „Ez a gyerek szinte annyit iszik, mint az apja.” Ez a kijelentés dicséret vagy kritika a gyereknek? A gyerekek inkább dicséretként értelmezhetik!Ezért a gyermekek kritizálásakor a szülőknek konkrét eseteket kell említeniük, és világosan meg kell magyaráznia, hogy a gyermek hol hibázott. Nyolc: Mások lekicsinylése Az alkalmi összehasonlítások a saját gyermek és a kortársak között természetesek, de a szülők gyakran inkább a többi gyermek erősségeire koncentrálnak. Egy ilyen megközelítés aligha hozhat pozitív nevelési eredményeket. Kilenc:Mindent megtenni értük
Manapság sok szülő megóvja gyermekét minden feladattól, megtagadva tőlük a saját döntések meghozatalának jogát. Ez abból a félelemből fakad, hogy a gyermek kudarcot vallhat, vagy el akarják kerülni a kudarcok okozta fájdalmat. De hogyan tanulhatna a gyermek a hibáiból, ha nem tapasztalja meg a kudarcot? Ráadásul a jövőben a gyermeknek elkerülhetetlenül fontos életdöntéseket kell meghoznia. Ha most nem fejlesztjük különböző képességeit, nem lesz képes irányítani a saját jövőjét.
Tíz. Példamutatás elmulasztása
Sok szülő nem ad megfelelő példát gyermekeinek nevelése során. Amikor a gyermekek utánozzák szüleik nem megfelelő viselkedését, a szülők könyörtelenül bírálják őket. A példamutatás rendkívül fontos; cselekvés nélkül a szavak üresen csengenek. Ezért elengedhetetlen, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek, hogy valóban példamutatóak legyünk.
A szerkesztő megjegyzése: A szülők gyermeknevelési szándékai mindig jóindulatúak, de a gyermekek nem mindig értik meg azokat teljes mértékben. Ilyenkor előnyös lehet, ha a gyermek szemszögéből közelítjük meg a kommunikációt.