Az ókori orvosi szövegek téves elképzelést terjesztettek, miszerint a sperma értékesebb a vérnél, amit a „egy csepp sperma tíz csepp vérrel egyenértékű” mondás foglal össze.Ez azt jelentette, hogy az ejakuláció súlyosan kimerítette az ember „életenergiáját”, ezért a „sperma megőrzését” javasolták ennek az energiának a megőrzése érdekében. Így jött létre az ejakuláció visszatartásának gyakorlata. Konkrétan ez magában foglalja a mentális kontroll alkalmazását, a szexuális mozdulatok módosítását, a légzés szabályozását vagy más akaraterejű cselekedeteket a közösülés során, hogy erőszakkal megakadályozzák a sperma kibocsátását.
A modern orvostudomány bebizonyította, hogy az „ejakuláció visszatartása” nem jár egészségügyi előnyökkel, és legalább három jelentős kockázatot rejt magában:
1. Anejakuláció kiváltása
Az ejakuláció szokásos visszatartása, amely idővel második természetévé válik, végül anejakulációhoz vezethet.A mérsékelt szexuális aktivitás, különösen ha az egyén természetes fiziológiai ritmusához igazodik, elősegíti a mentális tisztaságot, az érzelmi jólétet és a fizikai erőnlétet anélkül, hogy jelentősen kimerítené a vitalitást. Következésképpen az „ejakuláció visszatartása” gyakorlatát fel kell adni. 2. Helyi kellemetlenséget okoz>A közösülés ejakuláció előtti megszakítása megakadályozza a reproduktív rendszerben és a medencei régióban kialakult vérpangás gyors felszívódását. Az agykéreg és a gerincvelő hosszan tartó feszültségi állapotban marad, míg a magömlőcsatornák és a prosztata kiürítetlenek maradnak. Ez a közösülés után nehézségérzetet vagy teltségérzetet okozhat az alsó testrészekben, ami potenciálisan nem bakteriális prosztatagyulladáshoz és magömlőcsatorna-gyulladáshoz vezethet. A tünetek között szerepelhet a gyakori vizelés, a nem teljes kiürülés, a perineális kellemetlen érzés, vagy akár a vérrel kevert sperma.3. A nem teljes nemi közösülés káros az egészségre
Amikor egy férfi ejakuláció előtt abbahagyja a közösülést, ezt orvosi szempontból nem teljes nemi közösülésnek nevezik. Az önmegtartóztatáshoz mind az ejakulációs tevékenység fiziológiai előrehaladása, mind a kibocsátás elnyomására irányuló mentális erőfeszítés szükséges. Ez károsítja az idegrendszer és az endokrin rendszer normális működését, ami jelentős egészségügyi kockázatot jelent.