A „Just Say the Word” című szkeccsben egy hajlamos a túlzásokra férj azzal dicsekszik, hogy mindenre képes. Ennek eredményeként rokonok és barátok kezdenek kopogtatni az ajtaján, ami kimeríti őt és panaszok célpontjává teszi, így mélyen megbánja saját „dicsekvését”.
Az Oxfordi Egyetem felmérése szerint az emberek több mint 80%-a naponta legalább egy nagyotmondást mond, több mint 40% pedig naponta háromszor is dicsekszik.A legtöbb ember számára a dicsekvés egy normális pszichológiai igényt szolgál. Egyrészt kielégíti az önkifejezés igényét, növeli az önbizalmat és áthidalja a pszichológiai szakadékokat. Például a képességeink vagy státuszunk eltúlzása tiszteletet szerezhet. Másrészt a mértéktartó „dicsekvés” enyhítheti a félelmet és a szorongást. Douglas MacArthur tábornok híresen stabilizálta a morált olyan dicsekvésekkel, mint „Hitler soha nem fog olyan nagy bombát építeni, amely elpusztíthatná MacArthurt”.
Egyesek azonban úgy tűnik, hogy állandóan a túlzás körforgásában ragadnak. Fáradhatatlanul mesélnek, minden részletet fantasztikus mértékben kiszíneznek, sőt, azt is elhiszik, hogy természetfeletti erővel vagy rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Az ilyen, a dicsekvés rabjává vált személyeknek óvatosnak kell lenniük az alapul szolgáló pszichológiai rendellenességekkel kapcsolatban.Például a mániás zavar vagy a skizofrénia korai szakaszában a neurotranszmitterek egyensúlyhiánya fokozott mentális izgalmat és felfújt önértékelést okozhat.
Az okoktól függetlenül a túlzott dicsekvés károsítja a mentális egészséget és rontja a kapcsolatokat.Ezért a túlzásokra hajlamos embereknek meg kell tanulniuk önreflexióra és fel kell ismerniük tényleges képességeiket. Ahelyett, hogy állandóan ígéreteket tennének, inkább olyan kis feladatokkal kellene kezdeniük, amelyekben kiemelkedőek, és amelyekkel kézzelfogható hasznot hoznak másoknak. Ugyanakkor a családtagoknak és barátoknak időben figyelmeztetniük és intetniük kellene őket, hogy segítsenek nekik „megmaradni” a valóságban. Ha a dicsekvés teljesen hihetetlen vagy teljesen logikátlan lesz, célszerű pszichiátriai vagy pszichológiai klinikára utalni a betegeket értékelésre, és szükség esetén kezelést kezdeményezni.