Megfigyelések szerint az anya sírás utáni gyorsuló pulzusszáma, bár hasonlít a diafragma oszcillációs állapotához, drámaian eltérő magzati aktivitási mintákat indukál. Ma már jelentős ismeretek állnak rendelkezésre az anyát és a magzatot összekötő komplex neurohormonális útvonalakról.
Fiziológiailag az anya és a magzat nem csupán közös aggyal és autonóm idegrendszerrel rendelkezik, hanem különálló ideghálózatokkal és keringési funkciókkal is. Ezek a neurohormonális útvonalak felbecsülhetetlen értékű eszközök az érzelmi kommunikációban közöttük, és rendkívül fontos szerepet töltenek be.
Míg az agy kétségtelenül irányítja a viselkedést és a gondolkodást, ezek a folyamatok az agykéregben, az agy külső rétegében zajlanak.Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy az agyban feldolgozott érzések és gondolatok a hipotalamuszban – amely közvetlenül kapcsolódik az agykéreghez – érzelmekké alakulnak át, majd testérzéseké válnak.
Jelenleg még nem tisztázott, hogy a magzati idegrendszer milyen körülmények között a legérzékenyebb az anyai stresszreakciók során kiválasztódó neurohormonok maradékaira, és ezeknek a neurohormonoknak a hatására bekövetkező változások sem teljesen tisztázottak.A legújabb kutatások azonban arra utalnak, hogy a magzati hipotalamusz, valamint az általa szabályozott endokrin és autonóm idegrendszer a legérzékenyebb az ilyen hatásokra. A magzat anyai érzelmek észlelésének mechanizmusai még mindig nem teljesen tisztázottak, és további tudományos kutatásokra van szükség, bár máris jelentős tudományos figyelmet és érdeklődést váltottak ki.