Fiatalabb egyéneknél a szemöldök alsó széle és a pupilla közötti távolság 2–2,5 centiméter, míg a szemöldök felső széle és a hajvonal közötti távolság 5 centiméter, a szemöldök vége pedig a szemöldökcsont felső szélén helyezkedik el. Az életkor előrehaladtával a homlok bőre elveszíti rugalmasságát. A gravitáció hatásával együtt ez a megereszkedett bőr lefelé tolódását okozza, ami a szemöldök lecsüngését eredményezi.A szemöldök alsó széle és a pupilla középpontja közötti távolság (a szemöldök-szem távolság) rövidül, és a szemöldök külső vége a szemöldökcsont alá süllyed. A szemöldök ptózisának kezelésére három sebészi módszer létezik:
Felső szemöldökplasztika (szemöldökplasztika): A külső szemöldök felső szélénél végzett közvetlen bőreltávolítás emeli meg ezt a területet, korrigálva a ptózist. Ez a módszer azonban heget hagy a külső szemöldök felső szélén.
Hagyományos homlokplasztika szemöldökplasztikával: A hajvonalon belül vagy a hajvonal mentén egy metszést ejtenek, amely a jobb fül elülső részétől a fej tetején át a bal fül elülső részéig húzódik, és általában 20–30 centiméter hosszú. Ezután a teljes homlokbőrt leválasztják az alatta lévő homlokcsontról a felemeléshez.Bár ez a beavatkozás nagyon látható eredményeket hoz, hosszú metszéssel, jelentős szöveti traumával, jelentős posztoperatív kellemetlenséggel, a fejbőr érzékenységének lassúbb helyreállásával és egy feltűnő, hosszú heg kialakulásával jár.
Endoszkópos homlokplasztika: Ez a technika egy kis bemetszést alkalmaz, amelynek hege a hajvonalban rejtve marad. Ha azonban homlokráncok, homlokráncok vagy szarkalábak is kísérik, akkor a homlokplasztika vagy az endoszkópos homlokplasztika elengedhetetlen a lelógó szemöldök és a bőr öregedési ráncainak átfogó kezeléséhez.