"Ha azt hiszed, hogy minden alkalommal nyerni fogsz, akkor csak csalódni fogsz. Ha óvatos vagy, és azt teszed, amit tenned kell, váratlanul pozitív eredményeket érhetsz el." Ezt mondja Nat, Nagy-Britannia leghíresebb versenyló-edzője, aki inkább a pesszimizmusban hisz. Az amerikai Wall Street Journalban megjelent tanulmány egybecseng Nutter nézeteivel, a pszichológusok szerint egy kis pesszimizmus sokat segít a munkahelyen.
Körülöttünk sincs hiány többé-kevésbé pesszimista gondolkodásmódot valló emberekből. Yin egy ilyen ember. Ő leginkább a felettesének "nem mozdulok" álláspontjával elégedetlenkedik válságos időkben. "Bármi történjék is, nem tekintek optimistán a helyzetre, és mindig számolok azzal, hogy a dolgok valamikor rosszul alakulnak, vagy hogy nem fogjuk tudni teljesíteni" - mondja. Yin szerint kollégái "pesszimistának" nevezik.

　　Valójában a pesszimisták nem olyan negatívak, mint azt az emberek gondolják. A pesszimizmus valószínűleg alkalmazkodóbb, mint az optimizmus. Pszichológiai tanulmányok kimutatták, hogy a pesszimisták sokkal pontosabban jósolják meg a siker valószínűségét szerencsejáték-szerű kísérletekben, mint az optimisták. Így a pesszimisták nagyobb valószínűséggel hozzák meg a helyes döntéseket.

　　A pesszimisták azért adaptívak, mert érzékenyebbek a stresszre és a válságra, ezért gyakran előre terveznek. A válságérzék az a pszichológiai alap, amelyen az emberek, valamint más állatok is túlélnek a felsőbbrendű természeti és társadalmi környezetben. Segíti az embereket abban, hogy fizikai és mentális energiáikat mozgósítsák a magasabb teljesítmény elnyerése érdekében.

　　Ugyanakkor a pesszimisták előre látják a kudarcokat, és nagyobb valószínűséggel reagálnak pozitívan. Összehasonlításképpen: az elvakult optimisták a válság előtt könnyen megpihenhetnek a babérjaikon; amikor a válság elérkezik, olyanok lesznek, mint a fagyos madár, csak azt kell kántálniuk, hogy "a hideg szél halálra fagyaszt, és holnap fészket rakok". És amikor a válságnak vége, a vak optimisták aligha tanulhatnak belőle. Ezzel szemben a pesszimistáknak általában mélyebb emlékezetük van a múltbéli fájdalomról, ezért könnyebben tudnak a kudarcokból fejlődni.

　　A pesszimizmusnak azonban mértéktartónak kell lennie. A túlzott pesszimisták a jövőt egy válságos útnak látják, ahonnan nincs visszaút, és megítélésük a spektrum másik végére esik, ahol úgy érzik, hogy semmi sem segíthet, és valószínűleg passzívak lesznek. A tartós pesszimizmus pedig nagymértékben elszívhatja az energiát. Akik a munkahelyükön feszültek, jól teszik, ha a munkán kívül találnak egy olyan menedéket, ahol teljesen kikapcsolódhatnak.