Sok nő törekszik a tökéletes alak elérésére, azonban azok, akiknek különösen kicsi a mellük, nehezen tudnak magabiztosnak lenni társasági helyzetekben. Ezért sok nő dönt a mellnagyobbítás mellett. Ez a beavatkozás azonban előnyökkel és hátrányokkal is jár. Hadd vázoljam fel a témával kapcsolatos legfontosabb pontokat.A beavatkozás során implantátumokat (például szilikont) helyeznek be a mellszövetbe. Az 1960-as évek óta a szilikon az implantátumokhoz leggyakrabban használt anyag, mivel a szervezet alacsony arányban utasítja el, és textúrája hasonló a természetes mellszövethez, így természetesebb érzetet kelt.Az 1980-as évek elején amerikai kutatások felvetették annak lehetőségét, hogy a szilikon
sóoldattal töltött implantátumok hozzájárulhatnak a mellrák kialakulásához. Ennek következtében az amerikai hatóságok betiltották a szilikon implantátumokat, és helyettük a biztonságosabb sóoldattal töltött implantátumokat engedélyezték. Szivárgás esetén a sóoldat a szervezet által felszívódik, és nincs káros hatása az egészségre. A sóoldattal töltött implantátumok azonban nem teljesen kockázatmentesek.Az 1990-es években egy amerikai nő légzési nehézségeket és fulladásközeli állapotot tapasztalt egy kanadai nyaralás során, amikor a hirtelen hőmérséklet-csökkenés miatt sóoldat implantátumai megfagytak. Egy másik esetben, 2007-ben, egy tajvani nő kínos következményekkel járt aszimmetrikus mellekkel, miután egy méhcsípés átszúrta jobb oldali sóoldat implantátumát egy szabadtéri kirándulás során.
A mellnagyobbító műtét során bemetszéseket kell ejteni az implantátumok behelyezéséhez, amelyeket el kell rejteni, hogy ne legyenek észrevehetők.A bemetszés helyét általában a hónaljból, a bimbóudvaron belülről vagy a tejmirigy alatt választják ki. A sóoldatos implantátumok használata kisebb bemetszéseket tesz lehetővé, mivel a tasakot először behelyezik, majd sóoldattal töltik meg. Mivel a mellnagyobbítás gyorsan megnöveli a melleket, az implantátum által megnyújtott bőr vékonyabbá válik a normálisnál. Ezért a műtét utáni gyógyulás során különös óvatosságra van szükség.
Ez a technika az 1960-as években, a szilikon implantátumok megjelenésével vált világszerte elterjedté, és egy hagyományos, jól bevált mellnagyobbítási módszert képvisel. Az implantátumok szilikon- vagy sóoldattal töltöttek.
Előnyök:
1. Érett sebészi technika, több évtizedes klinikai alkalmazással;
2. Az implantátumok teljesen eltávolíthatók, ha már nincs rájuk szükség.
Hátrányok:
1. A műtéti bemetszések maradandó hegeket hagynak maguk után;
2. A mellizom alá helyezett implantátumok tapintása eltér a természetes mellszövetétől. Az izomösszehúzódás a mell megkeményedését okozhatja, ami a gyakran leírt kínos helyzethez vezet, amikor a mell fizikai érintkezéskor kőkemény lesz.
Komplikációk:
1. A mell „megkeményedése” (a legfrissebb jelentések szerint a kapszuláris kontraktúra aránya 5% alatt van);
2. Az implantátum szakadása.
Szakadás esetén a sóoldattal töltött implantátumok minimális egészségügyi kockázatot jelentenek. A folyékony szilikon implantátumok – különösen a szilikonolaj – azonban behatolhatnak a testszövetekbe, ami megnehezíti a teljes eltávolításukat és potenciális veszélyt jelent. Az implantátum eltávolítása tehát kockázattal jár.
3. Szilikon mellnagyobbítás
Helyi zsírlerakódásokkal rendelkező személyek esetében a szilikon implantátumok egyszerre képesek a test kontúrjának formálására és a kívánatos görbék kialakítására, így kettős előnyt kínálnak.