Tudjuk, hogy a qigong gyakorlásának egyik legfontosabb eleme a nyugalom állapotába való belépés, amikor a tudatosság a szokásos ébrenlétből egy teljes alváshoz közeli állapotba kerül. Továbbá tudjuk, hogy az agy ébrenlétét és izgalmát az érzékszerveken keresztül generált és továbbított idegi impulzusok tartják fenn, amelyek különböző belső és külső ingerekre reagálnak. Ezért a qigong nyugalmának eléréséhez olyan intézkedésekre van szükség, amelyek csökkentik vagy blokkolják ezeket az ingereket, vagyis minimalizálják a test szerveibe érkező érzékszervi ingereket.
A pszichológia és a fiziológia az érzékeléseket két fő típusba sorolja: belső és külső. A belső érzékelések a testben keletkező ingerekhez kapcsolódnak, tükrözve a test helyzetét, mozgását és a belső szervek állapotát. Példák erre a kinestetikus érzékelés, a vestibularis érzékelés és a zsigeri érzékelés.A hagyományos kínai orvoslás álmatlanságra vonatkozó diagnosztikai megközelítésében a „Ha a gyomor nem harmonikus, az alvás zavart” mondás lényegében azt írja le, hogy a túlzott zsigeri (gyomor) érzések folyamatosan idegi impulzusokat továbbítanak az agyba. Ez fenntartja az agyi izgalmat, ami álmatlansághoz vezet.Továbbá a qigong gyakorlás során az izmok szándékos ellazítása, valamint az ágyban fekvés során az izmok természetes ellazulása csökkenti az izmokból (izomorsókból) az agyba küldött idegi impulzusokat. Ez csökkenti az agy izgatottságát, ezáltal elősegítve a nyugalmat vagy az alvást. A külső érzékelések a külső környezetből érkező ingerekre vonatkoznak, amelyek a látás, a hallás, a szaglás, az ízlés és az érintés révén tükrözik a külső tárgyak tulajdonságait.A nyugalom vagy az alvás eléréséhez mind a belső, mind a külső érzékszervi ingereket csökkenteni kell. Egy normális zsigeri funkciójú személy, akit sötét, hang-, szag- és ételingerű helyiségbe helyeznek (ezáltal blokkolva a zsigeri, motoros és egyensúlyi érzékeléseket), gyorsan alvási állapotba kerül. Ezzel szemben, ha minden más feltétel változatlan marad, de egyetlen érzékszerv is elegendő ingert kap – például bőrszúrás, különböző hangok vagy vizuális képek –,akkor lehetetlen lesz elérni a nyugalom vagy az alvás állapotát. Ennek az elvnek a megértése adja meg a választ arra a kérdésre, hogy nyitott vagy csukott szemmel kell-e gyakorolni. Fontos hangsúlyozni, hogy az ember külvilággal való interakciója során kapott információk körülbelül 80%-a a vizuális útvonalon keresztül jut el az agyba. Ezért a hatékony nyugalom eléréséhez elengedhetetlen a szemek csukása, hogy blokkoljuk ezt az érzékszervi bemenetet.
Természetesen a szem nyitva tartása vagy csukása a gyakorlás során nem abszolút; a gyakorlati szükségletek szerint módosítható. Például egy kezdő, aki személyesen tanulja a qigong-oktatótól a speciális mozdulatokat, nyitva kell tartania a szemét, míg az egyedül végzett gyakorlás során a szemet csukva kell tartani. Az egyedül gyakorlóknak gyakran kell kinyitniuk a szemüket, vagy tükröt kell használniuk, hogy folyamatosan korrigálják a mozdulataikat a pontosság érdekében.Miután a mozdulatok pontosak és ügyesek lettek, gyakorolhatunk csukott szemmel; amikor a mozdulatokat könnyedén elsajátítottuk, szükség szerint kinyithatjuk vagy részben kinyithatjuk a szemünket, a gyakorlás során érzett érzések alapján. Általánosságban elmondható, hogy a belső művelésre összpontosító magányos gyakorlás során csukhatjuk a szemünket és visszatarthatjuk a szellemet; amikor közönség előtt adunk elő, ahol a külső megjelenés a legfontosabb, a szemünket nyitva kell tartanunk.A nyugodt gyakorlatok vagy a helyben végzett dinamikus gyakorlatok esetében a szemek csukása a normális. A gyalogos gyakorlatok során a nyitott szemek előnyösebbek. Végül is, alkalmazkodjon a körülményekhez, ne ragaszkodjon mereven a szabályokhoz. Ezenkívül, amikor csukja a szemét, ne erőltesse, csak hagyja, hogy a szemhéjak finoman csukva pihenjenek.