Ha valakit zaklatnak, szinte mindenki első ösztönös reakciója a megtorlás! Az agy azonban felméri az erőviszonyokat, mielőtt eldöntené, hogy azonnal támadjon-e – elvégre a gyengék zaklatása és az erősek félelme evolúciós túlélési ösztönök. Azok, akik nem mernek nyíltan szembeszállni, nem feltétlenül hajlandók veszteségeket elszenvedni; ehelyett inkább alattomos taktikákhoz folyamodnak, hogy szerencsétlenséget okozzanak az agresszornak.Röviden: a bosszúvágy univerzális. Annak ellenére, hogy a modern törvények és etika aktívan támogatja a viták jogi úton történő rendezését, valamint a nagyobb toleranciát és befogadást, továbbra is lehetetlen elfojtani azt a késztetést, hogy igazságtalanság esetén saját cselekedeteinkkel keressünk igazságot.A bosszúvágy az emberiség egyik sötétebb pszichológiai vonása? Nem feltétlenül. Ahogy a mondás tartja: „Aki nem áll bosszút, az nem úriember.” A konfucianizmus a jóságot, az igazságosságot, a tisztességet, a bölcsességet és a becsületességet hangsúlyozza, és azt hirdeti, hogy „ne kényszeríts másokra azt, amit te magad nem kívánsz”, és hogy „az úriember igazságossággal fizet vissza a sérelmekért”. A konfucianizmus, amely hosszú történelme során meghatározó volt a kínai kultúrában, úgy vélte, hogy az indokolt bosszú nem helytelen, jelezve, hogy az ókorban a megtorlás elfogadott volt.Sok háború tört ki a harcosok közötti kölcsönös megtorlásból, és a bosszú az emberiség története során mindig is központi szerepet játszott. Egyes tudósok azt állítják, hogy a megtorlás az igazságtalanság megbüntetésével fenntartja a társadalmi rendet. A primitív társadalmakban, ahol nem voltak törvények, amelyek előírták a gyilkosságért járó büntetést vagy a lopásért járó kártérítést, ezek a bűncselekmények elszaporodtak, ami súlyosan veszélyeztette a korai emberek túlélését.A primitív megtorlás figyelmeztetésként szolgált: ha megölték rokonainkat vagy ellopták ellátmányunkat, ugyanolyan megtorlást kaptak, ami visszatartotta őket a további bűncselekményektől. A bosszú által kiváltott félelem elősegítette a társadalmi együttműködést, ami lehetővé tette az emberiség túlélését.
Míg a megtorlás megtartotta figyelmeztető funkcióját, a modern megközelítés elismeri annak szerepét az áldozatok pszichológiai egyensúlyának helyreállításában a sérelem orvoslásával.Ez az emberiség egyik önszabályozó mechanizmusát képezi: a kiadós dühkitörés, amely egy adott célpontra irányul. A dühkitörés után az ember természetesen megkönnyebbülést érez – bár ez nem jelenti azt, hogy a társadalom ellen bosszút álljon, és ártatlanok szenvedjenek el járulékos károkat. Ezenkívül az igazságtalanságra adott válaszul végrehajtott bosszúálló cselekmények aktiválják az agy jutalmazási központjait, örömérzetet kiváltva. Ez magyarázza, miért éreznek elégedettséget a nézők, amikor filmekben és tévésorozatokban tanúi lehetnek a gonosztevők megtorlásának.