A fing, a székletürítés és a vizelet visszatartása sokak számára ismerős élmény, amelyet általában bizonyos körülmények vagy környezet tesz szükségessé. De hová kerülnek ezek a testfunkciók, amikor visszatartjuk őket? Egyszerűen fogalmazva: visszatérnek oda, ahonnan jöttek.
1. Fingás: Lényegében az emberi testben keletkező hulladékgázok, amelyek káros összetevőket tartalmaznak, mint például nitrogén, hidrogén és metán.Hova kerülnek tehát ezek a visszatartott fingok?
Kétféle fingvisszatartás létezik: ideiglenes és hosszan tartó.
Az ideiglenesen visszatartott fingok többnyire visszatérnek a vastagbélbe, ahol a következő „kibocsátásukra” várnak, minimális hatással a testre.
A krónikus visszatartás azonban lehetővé teszi a test számára, hogy felszívja ezeket a gázokat. Amikor túlzott mennyiségű gáz halmozódik fel a vastagbélben, és nem tud továbbhaladni lefelé, a test alternatív utakat keres. A gáz bizonyos összetevői ezután a bélnyálkahártyán keresztül visszaszívódnak a véráramba.
A tartós visszatartás megakadályozza ezeknek a káros anyagoknak a kiürülését, ami káros hatással van az egészségre.
1. Székrekedés. A gázok ismételt felszívódása a bélnyálkahártyán keresztül olyan tüneteket okozhat, mint a mellkasi szorító érzés és a hasi puffadás. A testben felhalmozódó kellemetlen szagok hasi fájdalomhoz vezethetnek, rontva az emésztést és akár megakadályozva a székletürítést, ami székrekedéshez vezet. Székrekedés esetén több káros anyag halmozódik fel a vastagbélben, ami további hulladékgázok keletkezését eredményezi, és így egy ördögi kör alakul ki.
2. A máj méregtelenítő funkciójának romlása. A puffadás hosszan tartó visszatartása súlyosan károsítja a belső szerveket, különösen a májhoz hasonló méregtelenítő szerveket terheli. Idővel ez csökkenti a máj méregtelenítő képességét.
II. A vizelet egy másik, a szervezetben termelődő salakanyag, amely különböző méreganyagokat tartalmaz. Ha ezek a méreganyagok hosszabb ideig a szervezetben maradnak, jelentős károsodást okozhatnak.
Egyszerűen fogalmazva: vizeletvisszatartás → hólyagfeszülés és medencei diszfunkció → urémia és vesebetegség. A vizelet hosszabb ideig tartó, ismételt kiválasztásának elmulasztása megzavarja a medencei szervek működését, csökkentve az ellenállóképességet. Különösen az idősek esetében a szokásos vizeletvisszatartás prosztata megnagyobbodást okozhat, tovább növelve a vizelési nehézségek kockázatát.
Harmadszor, magától értetődik, hogy a széklet hulladékanyag. Ha a székletet nem ürítik ki azonnal, a víz újra felszívódik a belekben, ami kemény, száraz, nehezen üríthető székletet eredményez.
A székletürítés gyakori visszatartása kemény széklet miatt anális repedéseket okozhat. A székletürítés során jelentkező fájdalom visszatarthatja a további székletürítést, ami fokozatosan krónikus székrekedéshez vezethet. Ezenkívül a székletben található méreganyagok, amelyek hosszabb ideig felhalmozódnak a szervezetben, felszívódhatnak a belekben, ami letargiához, szédüléshez, fáradtsághoz és étvágytalansághoz vezethet.
Ezenkívül a hosszan tartó elhanyagolás megzavarhatja a bél mikrobiális egyensúlyát, ami székrekedést, végbélrepedéseket, aranyér és egyéb vastagbél-rendellenességeket okozhat. Súlyos esetekben ez akár bélrák kialakulásához is hozzájárulhat.
Összefoglalva: a puffadás, a székletürítés és a vizelés soha nem halasztható el. Még elkerülhetetlen körülmények között sem tanácsos a hosszan tartó visszatartás.