Orvosi szempontból kényszerű vizeletvisszatartásnak nevezett jelenségre a „csendes víz mély” közmondás vonatkozik. A rendszeres vizelés nemcsak az anyagcsere-hulladékokat választja ki, hanem önmegtisztítja a vizeletrendszert is.A hosszan tartó vizeletvisszatartás miatt a vizelet felhalmozódik a hólyagban. Ez a baktériumokat és mérgező anyagokat tartalmazó vizelet nem ürül ki azonnal. Ugyanakkor a hólyag nyomás alatt tágul, összenyomva az ereit és ischaemiát okozva a hólyag nyálkahártyájában. Ez csökkenti az ellenállást, lehetővé téve a baktériumok számára, hogy kihasználják a sebezhetőséget és széles körben szaporodjanak. Ennek következtében olyan állapotok alakulhatnak ki, mint hólyaghurut, húgycsőgyulladás, vizelési nehézség, vérvizelés vagy ágybavizelés.
A vizelet visszatartása fiziológiai és pszichológiai feszültséget is okoz, emeli a magas vérnyomású betegek vérnyomását, és aritmiát vagy akár angina pectorist is kiválthat azoknál, akik koszorúér-betegségben szenvednek. Az idősebb, már meglévő szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő személyek számára ez olyan, mintha olajat öntenének a tűzre. Az idősek körében gyakori prosztata-megnagyobbodás különösen kellemetlen, ha a hosszan tartó vizeletvisszatartás tovább terheli a már megnagyobbodott prosztatát.
Nemzetközi kutatások erős összefüggést mutatnak ki a vizeletürítés gyakorisága és a hólyagrák előfordulása között. A csökkent vizeletürítés növeli a hólyagrák kockázatát, mivel a vizeletvisszatartás meghosszabbítja a hólyagban lévő rákkeltő anyagoknak való kitettséget. Tanulmányok szerint a szokásos vizeletvisszatartás 3-5-szörösére növeli a hólyagrák kockázatát az általános népességhez képest.