„Ha azt hiszed, hogy minden alkalommal nyerni fogsz, csak csalódni fogsz. Ha óvatosan jársz el és megteszed, amit meg kell tenni, váratlanul pozitív eredményeket érsz el” – jegyezte meg Nat, Nagy-Britannia leghíresebb lóedzője, aki a pesszimista szemléletet részesíti előnyben. A The Wall Street Journal által közzétett tanulmány összhangban van Nat szemléletével, mivel a pszichológusok rájöttek, hogy a munkahelyen egy bizonyos fokú pesszimizmus fenntartása jelentős előnyökkel jár.
Közöttünk sokan vannak, akik különböző mértékben pesszimisták. Xiao Yin is ilyen ember. Különösen nem szereti, amikor válsághelyzetben a felettesei „megrázkódtatásmentes” magatartást tanúsítanak. „Bármilyen körülmények között is, soha nem nézek túlzottan optimistán a helyzetekre. Mindig számolok azzal, hogy bizonyos szakaszokban problémák merülhetnek fel, vagy hogy nem sikerülhet elérni a célokat.”Kollégái titokban „pesszimistának” nevezik.
Az igazság az, hogy az úgynevezett pesszimisták nem annyira negatívak, mint általában gondolják. A pesszimista szemlélet alkalmazkodóképesebb lehet, mint az optimizmus. Pszichológiai tanulmányok szerint a szerencsejátékhoz hasonló kísérletekben a pesszimisták előrejelzései sokkal pontosabbak, mint az optimistáké. Következésképpen a pesszimisták nagyobb valószínűséggel hoznak megalapozott döntéseket.
A pesszimizmus azért bizonyul alkalmazkodóképesnek, mert azok, akik pesszimisták, érzékenyebbek a nyomásra és a válságokra, és gyakran a legrosszabbra készülnek fel. Mind a természeti, mind a társadalmi környezetben, ahol a legalkalmasabbak túlélése a meghatározó, a válságérzet képezi azt a pszichológiai alapot, amelyre az emberek és más állatok támaszkodnak a túléléshez. Segít az egyéneknek mozgósítani fizikai és mentális energiáikat a jobb teljesítmény elérése érdekében.
Ugyanakkor a pesszimisták előre látják a kudarcokat, és jobban fel vannak készülve a proaktív reagálásra.Ezzel szemben a vakon optimisták hajlamosak a válság bekövetkezte előtt a babérjaikon ülni; amikor a nehézségek bekövetkeznek, úgy járnak, mint a hideg időjárású madarak, csak siránkoznak: „A fagy megöl, holnap építem a fészkemet.” Amint a válság elmúlik, az ilyen emberek nehezen tanulnak a tapasztalataikból. Ezzel szemben a pesszimisták gyakran mélyebb emléket őriznek a múltbeli nehézségekről, ami miatt nagyobb valószínűséggel nőnek a kudarcokból.
A pesszimizmust azonban mérsékelni kell. A túlzottan pesszimisták a jövőt veszélyes, egyirányú útnak tekintik, ítélőképességük a vakmerőség ellenkezőjére, a másik végletbe csap át. Úgy érzik, hogy minden cselekvés hiábavaló, ami passzív beletörődéshez vezethet. Ráadásul a tartós pesszimizmus hatalmas mennyiségű energiát emészt fel. Azok, akik a munkahelyen állandóan feszültek, jól tennék, ha a munkahelyen kívül találnának egy menedéket, ahol teljesen ellazulhatnak.