A kocogásnak két fő jellemzője van: átfogó jellege és ritmusa. Míg az arcizmok minimálisan vesznek részt benne, gyakorlatilag az összes testszövet és szerv részt vesz benne – különösen a légző-, keringési és izomrendszer, a zsigeri szervek sem kivételek.
Futás közben a szövetek és szervek fiziológiai körülmények között edzenek, ami elősegíti kompenzációs funkcióikat, helyreállításukat és erősödésüket. A kitartó kocogás olyan hatásokat érhet el, mint a szisztémás vérkeringés javítása, a lipidanyagcsere fokozása, az agykéreg izgalmi-gátló folyamatainak szabályozása, az anyagcsere fokozása és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség növelése.A kutatások szerint a kocogás terápiás és megelőző intézkedésként szolgál olyan állapotok esetén, mint az osteoarthritis, a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség, az arteriosclerosis, az elhízás, a neurasthenia, a krónikus bronchitis, a peptikus fekélyek, a zsigeri ptosis és még a rák is.
A kocogás rákmegelőző hatását illetően egy neves sporttudós nyolc éven át követett nyomon 450, 40-90 év közötti férfi hosszútávfutót, és összehasonlította őket azonos számú, hasonló állapotú, nem futó emberrel. Az eredmények szerint csak négy rendszeresen futó embernél alakult ki rák, akik mindannyian gyógyultak a kezelés után. Ezzel szemben 29 nem futó embernél alakult ki rák, akik közül 17-en később meghaltak a betegségben.