Mielőtt észbe kapnánk, a szülési szabadság véget ér, és az anyák visszatérnek a munkába. A gyermekgondozás feladata gyakran a nagyszülőkre hárul. Az idősebbek azonban hajlamosak a hagyományos módszerekre támaszkodni, néha nyíltan kemény módszerekkel, ami a szülőket megdöbbenti.
Hat mondat az idősektől, amelyet a szülőknek korrigálniuk kell (Public Health Network)
A gyermeknevelés egy kölcsönös növekedés útja. Ha az idősek nem megfelelő nevelési módszerekkel szembesülnek, hogyan kell a szülőknek reagálniuk? Meg kell-e feddni őket, vagy hallgatniuk kell? Az igazság az, hogy az idősek téves példái tapintatos megoldást igényelnek a szülők részéről. Amikor az idősek felismerik hibáikat, a gyerekek megtanulják a rugalmasságot és az önállóságot.
1. „A padló a hibás! Megsérült a baba – csapd meg!”
—A felelősség áthárítása
Amikor egy gyermek elesik vagy megüti magát, a sietős felemelésen túl gyakran egy kifejezetten kínai szokáshoz folyamodunk: megütjük a padlót, az asztalt vagy a székeket, hogy „megbüntessük” ezeket a tárgyakat azért, mert „bántották” a gyermeket.Bár számos tényező okozhatja az esést, a tárgyak válogatás nélküli hibáztatása mélyen téves üzenetet közvetít. Az ilyen cselekedetek a gyermekre háruló felelősséget külsősítik, elősegítve azt a tévhitet, hogy a hibák „mások” hibái, és megtanítva őket a felelősség elkerülésére.
Helyes megközelítés: A gyermeknek magának kell vigyáznia magára.
Ha tanúja lesz egy esésnek, szóban ösztönözze a gyermeket, hogy önállóan álljon fel. Ez elősegíti a rugalmasságot és önbizalmat ad a kihívások leküzdéséhez.
2. „Jó baba, ülj nyugodtan”
— Akadályozza az önállóság fejlődését
Az idősebb rokonok gyakran túlzott óvatossággal kezelik a csecsemőket, attól tartva, hogy megüthetik vagy megkarcolhatják magukat. Gyakran rábeszélik a gyermeket, hogy üljön csendben egyedül és játsszon egyedül.Ez nemcsak elfojtja élénk természetüket, hanem gátolja az önállóság és a kreativitás fejlődését is. A túlzott védelem valójában gátolja az önállóság és az önbizalom fejlődését, növeli a függőséget és a gyermekeket hajlamosabbá teszi a elkényeztetésre.
Helyes megközelítés: Biztosítson a gyermeknek elegendő szabadságot, hogy társai mellett játszhasson.
A gyermek pozitív jellemének kialakításához elegendő autonómiát kell biztosítani számára a mindennapi életben. A szülőknek ösztönözniük kell a gyermeket, hogy aktívan próbáljon meg mindent saját maga. Ezért a mindennapi helyzetekben a szülőknek gyakorlatiasnak kell lenniük, lehetővé téve a gyermek számára, hogy önállóan hozzon különböző döntéseket, és több időt szánjon a játékra vagy új dolgok tanulására. Ez elengedhetetlen az önállóság és a kreativitás kialakításához.
3. „Ne sírj, és a nagymama ad neked édességet”
— Hajlamos az önközpontúság és az önfejűség kialakítására
Amikor a gyermek sír, az idősebbek gyakran édességekkel próbálják megnyugtatni. Ha az idősebbek folyamatosan engednek a gyermek hisztijének és kielégítik az ésszerűtlen követeléseit, az idővel csak még nagyobb önfejűséget eredményez, és a gyermek egyre nehezebben kezelhetővé válik.Fontos megérteni, hogy a túlzott engedékenység és a könnyű megadás elősegíti az önközpontú gondolkodásmód kialakulását, és olyan negatív tulajdonságokat alakít ki, mint az önzés és a makacsság.
Helyes megközelítés: tartsa be a szigorú elveket.
Ha a gyermek rosszul viselkedik, a szülőknek következetesen be kell tartaniuk az elveiket, mivel a helyes nevelési értékek megőrzése rendkívül fontos. Szeressék őket, de ne kényeztessék őket.Amikor a gyermek önfejűen viselkedik, a szülőknek szigorú határokat kell szabniuk, anélkül, hogy könnyen engednének vagy visszavonulnának. Segíteniük kell a gyermeknek megérteni cselekedetei határait, megtanítva neki, hogy „nem minden megengedett”, és korlátozva az ésszerűtlen követeléseket. Ezért a szülőknek következetesen közölniük kell, mi elfogadható és mi nem, ezáltal kialakítva a szabályok és a helyes viselkedés érzékét.A nagymama hozza neked
— Ez félénk és szégyenlős gyermekeket eredményezhet
„Drágám, ne nyúlj ahhoz! A nagymama hozza neked.” Ez a helyzet gyakori a generációk közötti gyermekgondozásban. A nagyszülők túlzott szeretete és figyelme gyakran oda vezet, hogy mindent megcsinálnak a gyermek helyett, és mindenben engednek neki. Ez megfosztja a gyermekeket a készségek elsajátításának lehetőségétől, ami makacssághoz, erős függőséghez és gyenge önellátási képességekhez vezet.
Helyes megközelítés: Hagyja, hogy a gyermek maga csinálja.
A gyermekek gyakran végeznek látszólag kockázatos, de innovatív felfedező tevékenységeket, amelyeket a kíváncsiságuk vezérel, például „rombolnak” vagy „szétszórják a dolgokat”. Ha az idősebbek folyamatosan sietnek megakadályozni vagy kritizálni ezeket a cselekedeteket, az elfojtja a gyermek kíváncsiságát, kalandvágyát és innovatív hajtóerejét.Ez könnyen félénk és szégyenlős gyermeket eredményezhet. 5. „Ez piszkos, ne játssz a padlón” – A gyermek élénk személyiségének korlátozása Néhány idős ember túlzottan aggódik a gyermek tisztasága, higiéniája és biztonsága miatt, ezért számos korlátozást szab a gyermek számára, hogy mit tehet és mit nem. Ez elfojtja a gyermek személyiségfejlődését.
Az idősebb emberek gyakran a csendet részesítik előnyben a fizikai aktivitással és a kirándulásokkal szemben, pedig a gyermek nyelvi és szociális készségei a külvilággal való folyamatos interakciótól függenek, amely felkelti érdeklődésüket. Az idősek korlátozott új ingereket nyújthatnak a gyermek tárgyak felismerési és felfedezési képességének fejlesztéséhez, ami szűkítheti a gyermek látókörét és elfojthatja természetes vitalitását. Ez gátolja a nyitott, élénk és toleráns karakter kialakulását.
A helyes megközelítés: szabad játék biztonságos határokon belül
Ösztönözze gyermekét, hogy homokban, sárban, eső utáni pocsolyákban játsszon, vagy kövekre vagy homokhalmokra másszon fel. Csak gondoskodjon róla, hogy megfelelő ruhát viseljen, és biztonságban legyen, és hagyja, hogy kedvére játsszon. Ez a korlátok nélküli, szabad játék segít kialakítani a nyitott és vidám természetet.
A szülőknek figyelmesen kell megfigyelniük gyermeküket, és bátorítaniuk kell őket, hogy kissé náluknál fiatalabb, vidám, egészséges játszótársakkal játsszanak. Ez elősegíti az önbizalom kialakulását, miközben előmozdítja a kölcsönös támogatást.
6. Ha folyamatosan lökdös, ne játssz vele!
—Ez akadályozza gyermeked társadalmi interakciós szabályok elsajátítását.
Természetes, hogy aggódsz, hogy gyermekedet idősebb gyerekek zaklatják. A gyerekek interakciói azonban egyszerűek; érzelmeiket közvetlenül fejezik ki, gyakran rosszindulat nélkül. A különböző korú gyerekeknek megvannak a saját játékszabályaik. A felnőtteknek nem szabad a saját szabályaikat ráerőltetni a gyerekek világára.A gyerekek a játék során tanulják meg az együttműködést, a türelmet és a koordinációt. Ezen tapasztalatok nélkül hogyan tudnák megérteni a társadalmi normákat?
Az idősebbek közvetlen beavatkozása a gyerekek kapcsolataiba megzavarja és aláássa természetes interakcióikat.
Helyes megközelítés: Ha egy gyereket bántanak, keressen megoldást és tanítsa meg önvédelemre.
Helyezze előtérbe a gyermek biztonságát, majd utasítsa, hogy „állítsa le az erőszakot”.Az erőszak leállításának módját hagyjuk, hogy a gyermek maga találja ki. Ne becsüljük alá az intelligenciájukat, mert elég okosak. Ha a gyermek visszavág, megtanulja, hogy saját cselekedeteivel leállíthatja mások erőszakát. Ekkor a szülőknek arra kell tanítaniuk, hogy „válaszadáskor figyeljenek a határokra, kerüljék a támadásokat és a bántalmazást”. Ha a gyermek elmondja a szülőknek vagy az idősebbeknek, megtanulja, hogy külső segítségnyújtással megoldhatók a problémák.
A generációk közötti gyermekgondozás, mint a családnevelés objektíven létező formája, mélyreható hatással van a gyermek személyiségfejlődésére. A szülőknek tudatosítaniuk kell, hogy ők maradnak az elsődleges nevelők. Ezért nem szabad kényelmi okokból a születés után azonnal átadniuk a felelősséget a nagyszülőknek, és nem szabad elutasítaniuk a nagyszülők részvételét attól való félelmükben, hogy elrontják a gyermeket, és ezzel megszakítják a generációk közötti köteléket.
Akár a nagyszülőkkel élünk együtt, akár ideiglenesen rájuk bízzuk a gyermeknevelést, elsőbbséget kell adnunk a harmonikus kapcsolatoknak az idősebbekkel. Minden döntésnek a gyermek egészséges fejlődését kell középpontba állítania, proaktívan megoldva a konfliktusokat a kölcsönösen előnyös generációk közötti gondozás elérése érdekében.