Mi úgy gondoljuk, hogy a „munkamániások” kritika és rehabilitációra méltó személyek. „Hogyan lehetne enyhíteni ezeknek a „munkamániásoknak” a nyomását, hogy teljesebb életet élhessenek és jobb interperszonális kapcsolatokat ápolhassanak” – ez lett a legfőbb téma. A munkahelyi szakértők azonban határozottan ellenzik ezt a nézőpontot, azzal érvelve, hogy ezek az úgynevezett „munkamániások” valójában „szakmájuk úttörői”, akik nagyobb megértést és tiszteletet érdemelnek.
Te is a munkahelyi „abnormális” törzs tagja vagy?
A „kivételesség” „abnormálissá” teszi az embert – az „abnormális” címke igazságtalan.
Chen Yang, vezető pszichológiai tanácsadó szerint mélyen igazságtalan és helytelen ezt a csoportot „abnormálisnak” bélyegezni. Az „abnormális” kifejezés ebben az összefüggésben olyan súlyos mentális zavarokra utal, amelyek biológiai okokra vezethetők vissza, és pszichológiai szempontból „a testi funkciók károsodásából eredő mentális rendellenességek, amelyek a normától jelentősen eltérő viselkedést eredményeznek”.
Chen Yang szerint ezeket a munkahelyi eliteket a társadalom ellentmondásos elvárásai miatt „abnormálisnak” bélyegzik: egyrészt elvárják tőlük a kivételességet, másrészt nem tolerálják azt.
Egy olyan korszakban élünk, amely túlságosan fixálódik a versenyre és az anyagi eredményekre. Az egyének alapvetően tehetetlenek az ilyen társadalmi nyomással szemben. Következésképpen egyesek azt a álláspontot képviselik: „Ha nem tudjuk megváltoztatni, akkor vezessük.”Így válnak úgynevezett „munkamániásokká”, akik másokat is arra kényszerítenek, hogy velük tartson, míg a „siker” iránt kevésbé lelkeseket kínzó fájdalomban hagyják. Egyre inkább figyelmen kívül hagyják az egyéni érzelmeket, elutasítva mind a saját, mind mások munkateljesítményhez nem kapcsolódó érzéseit.
A legtöbb ember a „mainstream” nézeteket vallókat a saját fajtájának tekinti, a többieket pedig „kívülállóknak” vagy akár „furcsáknak” vagy „abnormálisoknak” bélyegzi. Ezeknek a „munkamániásoknak” a viselkedése sokszor elviselhetetlen a többiek számára, ami kellemetlen érzést kelt, és dühből és frusztrációból fakadó rosszindulatú „abnormális” vádakhoz vezet.
Egy szervezeten belül azonban a teljesítmény és a jövedelmezőség továbbra is elsődleges fontosságú. Azok, akik panaszkodnak a „munkahelyi furcsaságokra”, gyakran neheztelnek arra, hogy őket használják fel eszközként a profittermeléshez, miközben nem kapnak arányos anyagi jutalmat. Mélyen igazságtalan, hogy „abnormálisnak” vagy „furcsának” tartják azokat, akik túlteljesítik a többieket.