Milyen módszerek léteznek a szorongás leküzdésére és a mentális nyugalom ápolására? Megfelelő megközelítéssel a szorongásos zavarok gyógyulása gyors lehet. Azonban a kezelés utáni nem megfelelő gondozás visszaeséshez vezethet. Ez a cikk részletesen bemutatja a szorongásos zavarok gondozási stratégiáit, és útmutatást ad a gyógyulási fázisban a maradék hatások megelőzéséhez.
A szorongásos neurózis gondozásának legfontosabb pontjai
1.Végezzen átfogó és alapos értékelést a beteg szorongásos állapotáról és fizikai állapotáról. Ez különösen fontos idős betegek és olyanok esetében, akiknél fizikai betegségek is fennállnak. 2. Erősítse a pszichológiai ellátást, elsősorban a támogató és katartikus terápiákra összpontosítva. Segítsen a betegeknek megérteni állapotukat és annak természetét, hogy enyhítse aggodalmaikat. Legyen türelmes a betegekkel, engedje meg az érzelmi megnyilvánulásokat, például a sírást vagy a kitartó kérdezősködést. 3. Ha szorongásos tünetek jelentkeznek, alkalmazzon figyelemelterelő technikákat a tünetek enyhítésére. 4. Tanítsa meg a betegeknek a „Morita-terápia” elveit és módszereit; ha szükséges, személyesen vezesse be őket a terápia alkalmazásába. 5. A kezelés során kerülje a gyógyszerek önkényes cseréjét; a biztonságnak elsődleges fontosságúnak kell lennie.
3. Alkalmazzon figyelemelterelő technikákat a szorongásos epizódok tüneteinek enyhítésére.
4. Ismertesse a betegekkel a Morita-terápia elveit és módszereit, szükség esetén személyesen vezesse őket végig a tapasztalati foglalkozásokon.
5. A relaxációs technikák jótékony hatással vannak a szorongásos tünetekre. Az ápolóknak el kell sajátítaniuk a betegek irányításához és segítéséhez szükséges speciális módszereket.
6. Ha az autonóm idegrendszer diszfunkciója kifejezett, tüneti kezelést kell alkalmazni. A szorongásos zavarok elsődleges ápolási intézkedései (1) Dolgozzon ki megvalósítható tevékenységi terveket a betegek számára. Hangsúlyozni kell, hogy az ápolók által biztosított tevékenységek kizárólag a terápiás célok elérésének eszközeként és az érzelmi javulás értékelésének mércéjeként szolgálnak. Következésképpen a súlyos szorongással küzdő betegek számára kihívást jelenthet a előírt tevékenységek elvégzése.
(2) A betegek számára szervezett tevékenységeknek elvileg egyszerűnek, nyugodtnak és vonzónak kell lenniük. Ügyelni kell a beteg érdeklődési körére és szorongásos állapotára; nem tanácsos egységes megközelítést alkalmazni.
(3) Segítsen a betegeknek a rövid távú tevékenységi célok fokozatos elérésében, mielőtt következő célokat tűzne ki. A célok kitűzése fokozatosnak kell lennie, nem szabad siettetni.
(4) Naponta értékelje a beteg aktivitási szintjét, beleértve a végzett tevékenységek mennyiségét és időtartamát is. Időben adjon verbális vagy anyagi jutalmat azoknak a betegeknek, akik javulást mutatnak.
(5) Segítsen a betegeknek elfogadni az aktivitás intolerancia tüneteit. Elsősorban magyarázza el nekik, hogy még a tevékenységek enyhe növelése is javíthatja mentális állapotukat és helyreállíthatja önbizalmukat, ezáltal enyhítve a szorongásos tüneteket.