A tavasz kezdetét követő időszakban a jelentősen megnövekedett meleg, nedves levegő hevesen ütközik a makacsul megmaradt hideg levegővel, ami erőteljes vertikális konvektív mozgásokat vált ki. Amikor ez a nedves, meleg levegő elég magasra emelkedik, toronymagas cumulonimbus felhők képződnek. Ezekben a felhőkben az intenzív elektromos mezők pozitív és negatív töltések ütközését okozzák, ami kisüléseket eredményez, amelyek hirtelen, mennydörgő csapásokat váltanak ki.Így a mennydörgés és a villámlás előfordulása ebben az időszakban nemcsak a felszín közeli hőmérséklet emelkedésével és a hideg légtömegek aktivitásával függ össze, hanem még inkább a légköri páratartalom jelentős növekedésével.
Így megfigyelhető, hogy télen, amikor a légkör száraz és hideg, nincs mennydörgés; tavasszal, amikor a páratartalom fokozatosan emelkedik, megjelennek az első mennydörgések; nyáron, a magas hőmérséklet és páratartalom mellett, a mennydörgések gyakoriak; ősszel, amikor a páratartalom csökken, a mennydörgések visszahúzódnak. A tavasz beköszöntével a meleg, nedves levegő erősödése bőséges páratartalmat hoz, ami lehetővé teszi a toronymagas zivatarfelhők kialakulását és a tavaszi mennydörgések mennydörgését az égen.