A hidatidiform mol egy olyan állapot, amelyben a fogamzás után a placenta villusok trofoblast sejtjei túlzottan szaporodnak, súlyos intersticiális ödéma kíséretében. Ez különböző méretű vezikulák kialakulásához vezet, amelyek szőlőfürtökhöz hasonló klaszterekben kapcsolódnak egymáshoz, ezért más néven vezikuláris molnak (HM) is nevezik. A hidatidiform molok két típusba sorolhatók: ① Teljes hidatidiform mol: Az összes placenta villus érintett, a méhüreg teljes egészében vezikulákkal van tele. Diffúz trofoblast szaporodás figyelhető meg, és nem látható magzati vagy embrionális szövet.② Részleges hydatidiform mole: A placenta villusok részleges duzzanata és degenerációja, lokalizált trofoblastikus proliferációval. Embrió- és magzati szövetek jelen lehetnek, bár a magzatok gyakran elhalnak. Esetenként a terhességi korhoz képest kisebb életképes magzatok vagy teratómák figyelhetők meg; a teljes terhességi időtartamot betöltő élőszülések rendkívül ritkák.
Malignus hydatidiform mole
Amikor a hydatidiform mole behatol a méh myometriumába vagy más helyekre áttétet képez, azt „malignus hydatidiform mole”-nak nevezik.A rosszindulatú moláris terhességek túlnyomórészt a moláris terhesség kiürítését követő hat hónapon belül jelentkeznek, bár a rosszindulatú átalakulás a teljes kiürítés előtt is bekövetkezhet. A rosszindulatú átalakulás pontos oka a szakértők számára továbbra is tisztázatlan, bár az orvosi elméletek között szerepel az embrionális halál, táplálkozási tényezők, vírusos tényezők és kromoszómális rendellenességek.
Milyen megelőző intézkedések léteznek a moláris terhességek ellen?
A 15%-os malignus transzformációs arány ellensúlyozására minden betegnél alkalmazott kemoterápia nem alkalmas széles körű bevezetésre Kínában. Ezért a szelektív kemoterápia szigorú utánkövetéssel kombinálva nem veszélyezteti a malignus elváltozások korai felismerését vagy kezelését.
A moláris terhességben szenvedő betegek méheltávolításával kapcsolatban továbbra is jelentős vita folyik.Egyes szakértők szerint a méheltávolítás ugyan nem képes megelőzni a rosszindulatú daganatok kialakulását, de csökkenti a kockázatot, mivel a méh megtartásához képest alacsonyabb a rosszindulatú átalakulás aránya. Következésképpen a méheltávolítás fontolóra vehető idősebb, gyermekvállalási szándék nélküli betegek esetében. Ráadásul a közvetlen méheltávolítás alacsonyabb kockázatot jelent a rosszindulatú daganatok kialakulására, mint a szívó kürettázás után végzett méheltávolítás. Azonban kutatások (WHO 1984) szerint a méheltávolítás után magasabb a rosszindulatú átalakulás aránya.
Ez akkor fordulhat elő, ha a méh sebészi összenyomódása lehetővé teszi a moláris terhességek számára, hogy a vércsatornákon keresztül behatoljanak a méh- vagy petefészekvének, és a maradék szövetek későbbi áttétekhez vezetnek. Következésképpen a hasi méheltávolítás nem ajánlott. Az idősebb, műtétet igénylő betegek esetében a kürettázás utáni megfigyelés ajánlott, és a méheltávolítást csak az hCG-szint normalizálódása után szabad elvégezni.
A moláris terhesség kezelésének legfontosabb szempontjai a következők:
Rendszeres kontrollvizsgálatok
A rosszindulatú átalakulás 10–20%-os kockázata miatt a betegeknek rendszeresen kontrollvizsgálatokon kell részt venniük. A kiürítés után hetente kötelező vizeletvizsgálatot végezni, amíg a terhességi teszt negatív eredményt nem mutat, ezt követően havonta. A vizsgálatokat hat hónapig negyedévente kell folytatni, és legalább két évig kell folytatni a kontrollvizsgálatokat.
Hatékony fogamzásgátlás
A moláris terhesség után egy hónapig kerülni kell a nemi közösülést és a fürdést.A moláris terhesség után a normális szexuális aktivitás ajánlott, feltéve, hogy két évig szigorú fogamzásgátló intézkedéseket tartanak be. Ez megakadályozza, hogy nehézségekbe ütközzön a visszatérő terhesség és a rosszindulatú átalakulás megkülönböztetése. Megfelelő testmozgás A kórházból való elbocsátás után a betegek végezhetnek könnyű, az állóképességüknek megfelelő fizikai tevékenységeket, például sétát, könnyű kocogást vagy tai chi-t, elkerülve a megterhelő testmozgást. A saját képességeiknek megfelelő könnyű házimunkát végezhetnek, miközben biztosítják a megfelelő pihenést.
Pozitív gondolkodásmód fenntartása
A betegeknek pozitív szemléletmódot és érzelmi állapotot kell kialakítaniuk, optimista hozzáállást kell tanúsítaniuk a betegséggel szemben, hogy javítsák ellenálló képességüket.