A fiam mindig is élénk és nyugtalan volt, és serdülőkorában még engedetlenebb lett. Minél többet parancsoltam neki, annál inkább ellenszegült, ami frusztrációból arra késztetett, hogy megüssem. Néha még láncra is kötöttem a házban. Ahogy folytattam a verést, ő egyre magasabb lett nálam. Eleinte elmenekült, amikor megütöttem, de később elkezdett visszavágni.Teljesen kimerültem és tanácstalan voltam, amikor láttam, hogy rosszul viselkedik, és tehetetlen voltam, hogy megállítsam.
Sok szülő ismeri ezt a fázist: amikor a gyerekek eléri a tizenhárom-tizennégy éves kort, folyamatosan szembeszegülnek a szüleikkel. Ha keletre küldik őket, nyugatra mennek – ez a fázis két-három évig tart. Ez a lázadó szakasz egyes gyerekeknél erőteljesen megnyilvánul, az anyákat sírásra készteti, az apákat pedig dühtől remegve hagyja. Másoknál enyhébb, de a legtöbb szülő érzékeli ezt a szembeszegülést.A pszichoanalitikus elméletek ezt a serdülőkori fázist „szülők iránti ellenséges fázisnak” nevezik. Ajánlott olvasmány: 100 napos házasság után már nem is vagyunk pár! Hogyan tudnak a szülők megfelelő pszichológiai támogatást nyújtani ebben az „ellenséges fázisban”? Amellett, hogy erősítik az érzelmi kommunikációt gyermekükkel, figyelniük kell arra is, hogy saját viselkedésük hogyan befolyásolja a gyermeket.
A gyermekekkel való érzelmi kommunikációt illetően a szülőknek a következő pontokat kell figyelembe venniük: (1) Amikor gyermekük érdekes témákról beszél, figyelmesen hallgassák meg, anélkül, hogy elterelnék a figyelmüket vagy más dolgot csinálnának (pl. tévét néznek). Ha sürgős ügyük van, röviden magyarázzák el a helyzetet, hogy gyermekük megértse.(2) Még ha kezdetben nem is ért egyet gyermeke véleményével, türelmesen hallgassa meg, amíg be nem fejezi, hogy teljes mértékben megértse a nézőpontját. Saját véleményét inkább véleménycserén keresztül mutassa be, ne pedig előadással, anélkül, hogy figyelembe venné a gyermek nézőpontját. (3) Beszéljen tiszteletteljes hangnemben, ne pedig előadással. A gyermek tisztelete elősegíti, hogy ő is tisztelje Önt, míg az előadás gyakran ellenérzéseket és ellenállást szül, és ezzel éppen ellenkező hatást ér el. (4)A szülőknek el kell ismerniük gyermekük növekvő önismeretét és fejlődő kognitív képességeit. Vezessék és segítsék őket abban, hogy helyesen megértsék korosztályuk fiziológiai és pszichológiai jellemzőit, egyértelműen rámutatva még meglévő éretlenségükre, függőségükre és egyoldalú megértésükre. (5) Kérdezzék meg gyermekük véleményét a háztartási ügyekben. Ha javaslatuk ésszerű vagy összhangban van a felnőttek véleményével, akkor hajtsák végre. Ez elősegíti a család ügyeibe való bevonódásuk és felelősségérzetük kialakulását, ezáltal előmozdítva a harmonikus családi kapcsolatokat.
Mivel a szülői magatartás közvetlenül befolyásolja a gyermekek pszichológiai fejlődését, a szülőknek a következő elveket kell betartaniuk a mindennapi viselkedésükben: (1) Mutassanak jó példát. Ahogy a mondás tartja: „A tettek hangosabbak a szavaknál.” Nem lehet rávenni egy gyermeket, hogy ne dohányozzon, ha magunk is dohányzunk. A serdülők általában a megfigyelt viselkedésen keresztül tanulnak és értékelik másokat – beleértve a szüleiket is –, nem pedig a verbális utasításokon keresztül.(2) Kerüljék el, hogy minden cselekedetét mikromanageálják; engedjék meg neki a függetlenséget sok kérdésben. Ha beavatkozás szükséges, alkalmazzanak megfelelő módszereket, mivel az agresszív megközelítés szakadékokat hozhat létre vagy mélyíthet. (3) Tartsák tiszteletben gyermekük magánéletét.A hagyományos kínai kultúra gyakran figyelmen kívül hagyja a gyermekek magánéletét, ami oda vezet, hogy a szülők kinyitják gyermekeik leveleit vagy elolvassák a naplóikat. Az ilyen cselekedetek érzelmi ellenállást válthatnak ki; a szülőknek inkább óvatosan és tisztelettel kell hozzájuk fordulniuk. (4) Minden helyzetben őrizzük meg nyugalmunkat, és kerüljük a túlzott reakciókat. Egyetlen túlreagálás is maradandó érzelmi sebeket hagyhat.