Gyakran hallani, hogy sok anya nem engedi a csecsemőjét a padlón mászni, míg mások büszkén dicsekednek azzal, hogy gyermekük kihagyta a mászást, és egyből járni kezdett. A mászás azonban valójában az egyik legfontosabb motorikus képesség, amely a csecsemő fizikai koordinációját mutatja. Általában a csecsemők 10 hónapos koruk körül kezdenek mászni, bár egyesek korábban vagy később is elkezdhetik. Az első évben a csecsemő intellektuális fejlődése gyakran tükröződik a mászáshoz hasonló nagy motorikus képességekben.Ezért a szülőknek tudatosan kell ösztönözniük a mászást, mivel ez jelentősen javítja a kognitív fejlődést. Ezenkívül a mászás kibővíti a csecsemő mozgásterét, szélesíti látókörét és gazdagítja a világgal való interakcióját. I. A mászás kibővíti a csecsemő érzékszervi tartományát Kezdetben, amikor a csecsemő pelenkába van csomagolva, érzékszervi tartománya korlátozott;Az ülés vagy a fekvés kissé kiszélesíti ezt a tartományt, de a stimuláció továbbra is elégtelen. A mászás drámai módon bővíti mind a vizuális, mind a hallási horizontot, a testtartást statikusról dinamikusra, az észlelést pedig fókuszpontokról panorámaképre változtatja. Ez a fokozott érzékszervi input természetesen elősegíti a kognitív, nyelvi és képzelőerő-fejlődést.
II. A mászás közvetlenül elősegíti a csecsemők agyának fejlődését
Ez a stimuláció közvetlenül elősegíti a csecsemők jelentős intellektuális fejlődését. A mászás a középagy fejlődésére gyakorolja a legerőteljesebb hatást. Szerkezetileg a középagy ad otthont mind a vizuális, mind a hallási reflexközpontoknak. Így a mászás elősegíti a jövőbeli nyelvi és olvasási funkciók fejlődését.E két funkció finomítása rendkívül előnyös a csecsemő későbbi tanulásához.
III. A mászás gyakorlatok segítik a fej és a végtagok koordinációjának fejlesztését A mászás fokozatosan elsajátított mozgás. A szülők emlékezni fognak arra, hogy a csecsemők eleinte nem tudnak mászni; fokozatosan haladnak előre a fej emelésének, a forgás megtanulásának, majd a forgásnak, az ülésnek a szakaszaiban, mielőtt végül elsajátítják a mászást.Ezen motoros gyakorlatok sorozatát követően a mászás fokozatosan érik meg. Azonban a mászás elsajátítása önmagában nem elegendő a végtagok teljes ügyességének fejlesztéséhez; a tartós mászás gyakorlása elengedhetetlen. Az intenzív edzés révén a mászó mozgások természetesen kifinomultabbá válnak, javítva a négykézláb járás koordinációját és előkészítve az utat a felegyenesedett járáshoz. Összefoglalás: A mászás az ülés és a járás közötti fontos közbenső mérföldkő, amely a motoros fejlődés létfontosságú átmeneti szakaszát képezi.Sok szülő azonban figyelmen kívül hagyja a mászást, és állatias viselkedésnek tekinti, amelynek jövőbeni haszna korlátozott. Ennek következtében siettetik gyermekeiket a mászásról a járásra, ami téves megközelítés, amely megsérti a fejlődési normákat és gátolja a kognitív fejlődést. A szülőknek ösztönözniük kell a korai és gyakori mászásgyakorlást a végtagok koordinációjának fejlesztése érdekében, ezáltal támogatva a motorikus rendszer jövőbeli fejlődését.
Egyes csecsemők megtanulnak hátrafelé mászni, mások körbe-körbe forognak anélkül, hogy előrehaladnának, míg egyesek a hasukon másznak, anélkül, hogy végtagjaikat használnák a testük megtámasztására. Mindezek a mászás fejlődésének természetes szakaszai. A szülőknek türelmesen kell irányítaniuk gyermekük mászási gyakorlását, az egyéni jellemzőiknek megfelelően.