Egy 2 éves gyermek figyelme általában csak rövid ideig tart, és ennek következtében a szülők gyakran úgy érzik, hogy a hangulatingadozásai nagyon nagyok. Ebben az időszakban a babák tanulják az önállóságot, és számukra minden siker páratlan örömet okoz. Amikor egy új feladatot teljesít, pl. zsírkrétával rajzol, kirakót készít, nagyon büszke lesz. De amikor a kirakó nem jól áll össze, vagy amikor nem rajzolhat a falra, ismét nagy elégedetlenséget és frusztrációt fog mutatni.

　　A legnagyobb kihívás azonban az anya és az apa számára az, hogy egyszerre segítsék a babát abban, hogy önállósodjon, és tegyék lehetővé számára, hogy uralkodni tudjon az érzelmein, különösen a negatív érzelmeken.

　　Frusztráció: hagyja, hogy a baba érzelmei "kilengjenek"

　　Bár a 2 éves csecsemők már kezdik magukat verbálisan kifejezni, a másokkal való kommunikációra való képességük még mindig nagyon korlátozott, és gyakran képtelenek arra, hogy világosan kifejezzék magukat. A csecsemők gyakran dühösek, mert a felnőttek nem értik, amit mondanak.

　　Ezenkívül a 2 éves csecsemők általában kevésbé képesek az önkontrollra, amikor olyan dolgokkal találkoznak, amelyekkel nem elégedettek. Úgy érzi, mintha a világ vége lenne, ha nem kapja meg, amit akar. Amikor az édesanyja azt mondja neki, hogy nem tehet meg valamit, úgy érzi, hogy egyáltalán nincs választása.

　　Szerencsére frusztrációjuk nem tart túl sokáig. Könnyen előfordul, hogy egy dolog érdekelni kezdi, de a figyelmét hamarosan valami másra terelődik, ami új és izgalmas. A baba figyelme nem fog néhány percnél tovább egy dologra összpontosulni. Ezért az okos szülők könnyedén irányíthatják a babájuk érzelmeit, ha kihasználják a baba figyelemelterelését.

　　Ha a baba ideges vagy frusztrált, akkor más tevékenységekre terelheti a figyelmét. Például amikor SiSi hangosan játszik a konyhában a késsel, az anyukája eltereli a figyelmét azzal, hogy egy szappanbuborékos tócsához viszi, és hamarosan megnyugszik. Alternatívaként egy gyors helyszínváltás is szolgálhatja ugyanezt a célt - csendben elvihetjük Szitit a konyhából egy olyan szobába, ahol sok olyan dolog van, ami felkelti a figyelmét, játékdinók, könyvek, amelyek elterelhetik a figyelmét a kellemetlen pillanatról.

　　Beszélgessen a babával az érzéseiről, és tanítsa meg megkülönböztetni a különböző érzelmeket.

　　Míg a figyelemelterelés megállíthatja a baba irányíthatatlanná válását, a szülők számára is létfontosságú, hogy beszélgessenek a babával az érzéseiről. Természetesen nem várhatod el egy 2 éves gyermektől, hogy képes legyen elmondani neked, hogy dühös, magányos vagy unatkozik, mert nincs elég önuralma és megfelelő szókincse ahhoz, hogy kifejezze az érzéseit. Megtaníthatod neki, hogyan fejezze ki magát, ha olyan dolgokat mondasz neki, mint például: "Ez biztos feldühített" vagy "Szomorúnak tűnsz." Az ilyen szavak segítenek a babának rájönni, hogy rengeteg szó van az érzései leírására. Végül a kisbabája rá fog jönni, hogy ezek az érzések normálisak. ${FDPageBreak}

　　Például: ha minden alkalommal, amikor a kisbabád nem tud összerakni egy kirakót, azt mondod: "Hű, te nagyon mérges vagy", és ezt még néhányszor megismétled, a kisbabád a szavakat a saját érzéseivel fogja társítani. Amikor a babád majdnem 3 éves lesz, elkezdi megérteni az olyan szavak jelentését, mint a dühös és a szomorú, és hamarosan képes lesz beszélni az érzéseiről.

　　Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatod azokat a viselkedésformákat, amelyek nem megfelelőek a babád számára. Ki kell derítened, hogy mit érez a kisbabád, például úgy, hogy megkérdezed tőle, hogy szomorú-e, mert elvesztett valamit, vagy dühös-e anyára, amiért lefoglalja a telefont egy beszélgetés miatt, és ezután tudatni kell vele, hogy az ennek hatására történő sikoltozás vagy ütlegelés nem megengedett. Bár a kisbabád még nem fogja teljesen megérteni ezeket az üzeneteket, ez a fajta kommunikáció megalapozza, hogy kialakuljon benne az az elképzelés, hogy a túlzott érzelmek, sőt a negatív érzelmek is mindennaposak az életben, de a bántó és romboló viselkedés soha nem megengedett vagy tolerált.

　　Fontos, hogy megtanítsuk a babát megkülönböztetni a pozitív és a negatív érzelmeket. Amikor a baba boldog és elégedett, mondhatod: "Látom, hogy nagyon szereted a fagyit", vagy "Bújócskázni anyuval és apuval boldoggá tesz, ugye?". Ez segít a babának különbséget tenni a pozitív és a negatív érzelmek között, és megtanítja őt felismerni, hogy minden érzelem, a jó és a rossz is normális az életben.

　　Tanulja meg kontrollálni az érzelmeket, és tanulja meg megérteni másokat.

　　A legtöbb 2 éves baba énközpontú, és nem érti, hogy másoknak is vannak érzelmei. Amint a baba képes lesz megkülönböztetni az érzelmeit, ezeket a kifejezett szavakat másokra is használni fogja.

　　Egy 2 éves gyermek, aki beszélt az édesanyjával a dühéről, meg fogja érteni, milyen érzés dühösnek lenni. Amikor az anya azt mondja: "Bébi, én is dühös vagyok", a baba rájön, hogy ő is ugyanígy érez. Ez a kezdete annak, hogy megtapasztalja mások érzéseit és felismerje az ő érzéseiket. Ez a képesség nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy nagyon hosszú, fokozatos folyamat, amely az egész gyermekkorban folytatódik.

　　A csecsemőkor a legjobb időszak arra, hogy megtanítsuk a babákat megérteni saját és mások érzéseit, ezért a korai nevelésben sokat kell beszélni az érzelmekről. Amikor megtanítjuk a babának, hogy egy viselkedés miért helyes vagy helytelen, megmutatjuk neki, hogyan éreznek mások, például: "Nem szabad megütni az embereket, mert ez fájdalmat okoz nekik és elszomorítja őket", vagy "Te nem lennél szomorú, ha valami ilyesmi történne vele?" .

　　A saját érzelmek kontrollálása, mások érzéseinek megértése és a másokkal való kedvesség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy gyermeke a jövőben sikeresen boldoguljon a társadalomban, és ha gyermeke nem tanulja meg jól ezt a leckét, akkor az élet nagyon nehéz lesz számára a jövőben.

　　Használja a játék érzelmi erejét az érzelmi horizontok bővítésére

　　Egy másik módja annak, hogy megpróbáld bővíteni a babád érzelmi horizontját, ha leülsz vele a padlóra, és szerepjátékokat játszol vele játékok vagy plüssmackók segítségével. Ez segíthet a babának abban, hogy jobban megértse az emberek közötti különbségeket, például azzal, hogy leírja, hogy az egyik állat szereti, ha csiklandozzák, míg a másik nem. Ha a baba időről időre fél, a szerepjáték az egyik legjobb módszer erre. Eljátszhatja, hogy a mama munkába megy, és hagyhatja, hogy a baba elgondolkodjon azon, mi történhet ezután, majd közösen megoldhatják ezeket a problémákat. Ez a fajta játék mélyen beépül a baba elméjébe. A színleléses játék, bár egyszerű, nagyon hatékony információgyűjtő tevékenység, amelyből megtudhatod, mit gondol és érez a babád, és kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy jobb kapcsolatot építsetek ki közted és a babád között.