A hagyományos hiedelmek szerint „a jó gyermeket pálcával nevelik”. „Ez a gyermek egyszerűen nem hallgat, ha nem verik meg”, vagy „Olyan kedvesen beszéltem vele, mégis engedetlen”.Sok szülő hangoztatja ilyen frusztrációit. A „soha nem tanuló” gyermekekkel szemben egyesek fizikai büntetéshez folyamodnak fegyelmezésként. Bár ez hatékonyabbnak és eredményesebbnek tűnhet, mint a kitartó, türelmes érvelés, az impulzív szidás vagy verés pszichológiai károkat okozhat. Egyes gyermekek hazudozni kezdenek, kisebbségi érzés és félénkség alakul ki bennük, vagy akár makacsok, ingerlékenyek, sőt paranoiásak lesznek.
Ha a gyermekek rosszul viselkednek, meg kell őket ütni?
Az igazság az, hogy a kisgyermekek gyakran makacsságot, önfejűséget és ésszerűtlen viselkedést tanúsítanak. Ez abból fakad, hogy kognitív, érzelmi és erkölcsi képességeik még nem fejlettek. Nincs meg bennük a felnőtteknek az a képessége, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól, vagy ésszerűen kontrollálják szavaikat és cselekedeteiket.Ezért a szülőknek ésszerűen meg kell vizsgálniuk gyermekük rossz viselkedésének kiváltó okait. Az impulzív cselekvés és a nem megfelelő fegyelmezési módszerek alkalmazása árnyékot vethet a gyermek érzékeny pszichéjére.
Amikor a gyermek rosszul viselkedik, a szülőknek figyelniük kell a fegyelmezési módszereikre. A fizikai büntetés csupán külső kontrollt jelent, amely gyakran csak ideiglenes engedelmességet eredményez, anélkül, hogy elősegítené a rossz cselekedetek valódi megértését. Ha kizárólag a szidás és a verés a fegyelmezés egyetlen eszköze, az függőséget eredményez, amelynek következtében a gyermekek külső erőre támaszkodnak viselkedésük korrekciójához, ami súlyosan aláássa önfegyelmezési képességüket.Körülbelül hároméves korukban a gyermekek lázadó fázisba lépnek. A szülőknek tanácsos otthon létrehozni egy „reflexió sarok” vagy „reflexió szoba” nevű helyet. Ezt megelőzően világos alapszabályokat kell megállapítani a gyermekkel. Ha megszegik ezeket a szabályokat, a szülők megvonhatják tőlük a játékidőt vagy a szabadidős tevékenységeket, és önreflexióra kötelezhetik őket. Ez a megközelítés arra ösztönzi a gyermekeket, hogy spontán módon rájöjjenek: „rosszat tettem”.
A nemkívánatos viselkedés végleges kijavításához a legfontosabb cél, hogy a gyermekek pontosan megértsék, hol hibáztak. A büntetés arra szolgál, hogy megakadályozza ugyanazon hiba megismétlődését, megtanítva a gyermekeket a jó és a rossz megkülönböztetésére, valamint a tetteikért való felelősségvállalásra. Ez elősegíti a független jellem és a felelősségérzet kialakulását.Öt éves kor körül a gyermekek önbecsülése kezd erősödni. A fegyelmezési intézkedések végrehajtása után a szülőknek fokozniuk kell a gyermekkel való kommunikációt, meghallgatniuk kell belső gondolataikat, miközben megnyugtatják érzelmeiket. Ez segít a gyermeknek megérteni a büntetés célját és a szülői útmutatás mögött rejlő szeretetet. Néhány szülő úgy véli, hogy „a gyermekneveléshez megfelelő testi fenyítés szükséges”. Meg kell azonban érteni, hogy a büntetés utáni kommunikáció továbbra is a nevelés legfontosabb eleme.