Minden szülő másképp közelíti meg a kérdést. Egyesek attól tartanak, hogy a gyermekük arrogánssá válik, ezért folyamatosan kritizálják, mások pedig, hogy megőrizzék az önbecsülését, állandóan dicsérik. Valójában mind a kritika, mind a dicséret művészet. Hogyan lehet maximalizálni a hatékonyságukat? Ma ezzel a kérdéssel fogunk foglalkozni.
I. A szülői nevelés művészete
Egy apa elgondolkodott sikertelen szülői tanításain, amikor felesége rámutatott: „Minden, amit mondasz, háromszor olyan keményen hangzik. Még a jó szándékú szavak is elveszítik jelentésüket, amikor te mondod őket – olyan, mintha egy furcsa, hamis dallamot hallgatnék.”
Az anya a kritika pszichológiai művészetére utalt. Ugyanaz az üzenet, ha valaki más mondja, simán befogadható, tanulságos és megvilágosító lehet, míg más szájából száraz, íztelennek tűnhet, vagy akár haragot is kiválthat. Természetesen az előbbi megközelítés pozitív oktatási eredményeket hoz, míg az utóbbi káros hatásokkal jár.
Sok szülő arra törekszik, hogy fiai sárkányokká, lányai pedig főnixekké váljanak, de türelmetlenek és azonnali eredményeket akarnak. Nem kímélik a pénzt a gyermekeik tanulmányaira és fejlődésére szánt táplálékkiegészítőkre. Néhányan még pénzt is kölcsönöznek, hogy számítógépet vegyenek nekik. De kevés szülő gondolkodik el azon, hogy művészi módon neveli-e gyermekét. Különösen: művészi módon kritizálja-e gyermekét? Művészi módon dicséri-e gyermekét?
Arra biztatom a szülőket, hogy gondolkodjanak el a beszélgetésünkön, és értékeljék korábbi nevelési gyakorlataikat: melyik kritika és dicséret bizonyult hatékonynak, és melyik nem volt elégséges. Az ebből levont tanulságok javítják a szülői megközelítést és jobb nevelési eredményeket hoznak.
II. A dicséret pszichológiai művészete
A dicséret a szülői nevelés egyik legfontosabb eszköze.A dicséret helyes alkalmazása, az elveinek betartása és pszichológiai művészetének teljes kihasználása kielégítő oktatási eredményeket hoz. Ellenkező esetben a kívánt hatás gyakran nem érhető el, sőt, akár kontraproduktív is lehet.
A dicséret sokféle formát ölthet, például megerősítés, elismerés, bátorítás, elvárás, motiváció, nem anyagi jutalom és anyagi ösztönzés.
A dicsérettel kapcsolatban a következő szempontokat fogjuk megvitatni.
1. A jellemfejlődés dicséretének hangsúlyozása
A gyermekeket dicsérni kell, amikor személyes viselkedésükben, tanulmányi eredményeikben vagy mindennapi életükben dicséretre méltó magatartást tanúsítanak.Azonban, tekintettel hazánkban a családi nevelés jelenlegi állapotára, úgy gondolom, hogy a hangsúlyt a gyermekek pozitív jellemvonásainak dicséretére kell helyezni. Ez megerősíti erényes viselkedésüket, ápolja erkölcsi jellemüket, fejleszti pozitív személyiségüket és elősegíti pszichológiai jólétüket.A tanár az osztály előtt dicsérte meg, és amikor az apja megtudta, nagyon örült. Azt mondta a fiának: „Jól tetted, helyesen cselekedtél. Akár 50 jüant, akár 500 jüant találsz, át kell adnod a tanárnak. Ez a helyes cselekedet.”Az anyja hozzátette: „Az általános iskolában is gyakran adtál át talált tárgyakat a tanároknak. A tanárok többször is dicsértek téged a szülői értekezleteken.” Az apja folytatta: „Emlékszem, egy tavaszi fesztiválon az unokatestvéreiddel az utcán játszottatok. Találtatok egy pénztárcát, és mindannyian együtt mentetek a rendőrségre, hogy átadjátok a rendőröknek.” Az apja tovább hangsúlyozta: „Gyakran nagyon jól teljesítesz a vizsgáidon, ami anyát és apát boldoggá tesz, de amikor elveszett tárgyakat adsz vissza, anya és apa még boldogabbak lesznek.” Az apa különösen hangsúlyozta az „még” szót, ami azt jelenti, hogy a jellem tekintetében az embernek törekednie kell arra, hogy jobb legyen – hogy olyan legyen, aki visszaadja az elveszett tárgyakat. Az apa kihasználta az alkalmat, és így folytatta: „Az ember vizsgaeredményei ingadozhatnak; természetes, hogy nem mindig teljesítesz jól, és nem mindig leszel az osztály legjobbjai között.Mindenki keményen dolgozik. Dicséretes a vágyad és a magabiztosságod, hogy minden alkalommal az osztály legjobbjai között szerepelj, de nem garantált, hogy minden alkalommal elérd a kitűzött céljaidat. Az elveszett pénz visszaadása azonban nem lehet következetlen – néha visszaadod, néha nem. Az elveszett tárgyak visszaadásában tanúsított következetes becsületességedet meg kell őrizni. Anya és apa nagyon büszkék erre."
Manapság egyes szülők nagy hangsúlyt fektetnek gyermekeik tanulmányi eredményeire. Amikor a gyermek jó eredményeket ér el, dicséretben részesítik és anyagi jutalmakkal jutalmazzák.Amikor azonban a gyermekek másoknak segítenek, a szülők gyakran figyelmen kívül hagyják ezeket a cselekedeteket. Néhányan azt is mondják: „Hagyd ki a csoportos tevékenységeket, azok csak időpazarlás és akadályozzák a tanulást. Az egyetemi felvétel a vizsgaeredmények függvénye, nem az iskolán kívüli tevékenységeké.” Az ilyen nézetek figyelmen kívül hagyják a jellemnevelést, az erkölcsi nevelést és a személyiségfejlesztést. Nem veszik figyelembe a dicséret motiváló hatását a tanulásra.