A túlzott intravénás folyadékadagolás káros – ezt minden klinikus tudja. Akkor miért ragaszkodnak egyesek ehhez a gyakorlathoz? A válasz a személyes és intézményi haszonban rejlik. A túlzott intravénás terápia visszaszorításához a közvélemény felvilágosítása, az orvosok önszabályozása és a betegek/családok együttműködése mellett elengedhetetlenek az intézményi biztosítékok:Az egészségügyi intézmények megfelelő működésének biztosítása és a „magas színvonalú, átfogó, újszerű és csúcstechnológiás” szolgáltatások leple alatt történő túlzott terjeszkedés révén történő vak profit hajszolásának megfékezése elengedhetetlen ahhoz, hogy potenciálisan visszaszorítsuk a válogatás nélküli intravénás folyadékadagolás gyakorlatát. Az alábbiakban felsoroljuk az intravénás folyadékadagolással kapcsolatos potenciális veszélyeket, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét.
1. Pirogén reakciók
Pirogén anyagok beadása, az infúziós palackok nem megfelelő sterilizálása vagy szennyeződés hidegrázást, remegést és lázat okozhat a betegekben. Súlyos esetekben 40–41 Celsius-fokos magas láz is előfordulhat.
2. Tüdőödéma
A túl gyors infúziós sebesség vagy a rövid időn belül beadott nagy mennyiségű folyadék hirtelen megnövelheti a keringő vér mennyiségét. Ez túlzott terhelést jelent a szívre, ami ödémához vezethet. Súlyos esetekben ez életveszélyes kockázatot jelent. Szívelégtelenségben vagy szívbetegségben szenvedő betegeknél a gyors vagy nagy mennyiségű infúzió súlyosbíthatja a szívelégtelenséget vagy tüdőödémát okozhat.
3. Vénagyulladás
A magas koncentrációjú, irritáló oldatok hosszantartó infúziója vagy a nagyon irritáló műanyag katéterek hosszabb ideig tartó vénában való elhelyezése helyi kémiai gyulladásos reakciókat okozhat a vénás falban. Ezenkívül a nem megfelelő steril technika az infúzió során helyi vénás fertőzéshez vezethet.
4. Légembólia
Ez akkor fordul elő, ha az infúzió során a levegő nem kerül teljesen eltávolításra, vagy ha a gumicsövek csatlakozásai lazaak és szivárognak. Még kis mennyiségű levegő bejutása a vénába is abnormális mellkasi diszkomfortot okozhat a betegnek, amelyet légzési nehézség, súlyos cianózis és hipoxia követ, ami hirtelen halálhoz vezethet.
5. „Malignus” gyógyszer mellékhatások
Az intravénás adagolás nagyobb kockázatot jelent a gyógyszer mellékhatásokra, különösen az allergiás reakciókra, mint az orális gyógyszeres kezelés. Orális adagolás esetén a gyógyszerekben található allergén szennyeződések a gyomor-bél traktusban emésztődnek, vagy felszívódás nélkül maradnak. Az intravénás adagolás azonban lehetővé teszi, hogy ezek a szennyeződések közvetlenül a véráramba kerüljenek, ami súlyos esetekben anafilaxiás sokkot vagy akár halált is okozhat.A közelmúltban a médiában megjelent hírek, miszerint betegek hirtelen meghaltak hagyományos kínai gyógyszeres injekció beadása után, ebből a mechanizmusból erednek. Egy kórházban fekete, pelyhes anyagot találtak az infúziós palackokban. Az orvosok megjegyzik: „Bár a gyógyszer mellékhatásai végső soron magából a gyógyszerből erednek, az intravénás adagolás fokozza ezeket a hatásokat, ami sokkot vagy halált okozhat.”A „Xinpu”, a Houttuynia cordata kivonat, az Eleutherococcus senticosus kivonat és a Scutellaria baicalensis kivonat injekciók súlyos mellékhatásainak riasztó gyakorisága továbbra is aggodalomra ad okot. A Kínai Biztonságos Injekció Szövetség statisztikái szerint Kínában évente több mint 390 000 haláleset tulajdonítható a nem biztonságos injekcióknak. Jelenleg egyes falusi klinikák vagy kórházak széles körben alkalmazzák a „minden betegségre intravénás cseppinfúziót írnak fel” gyakorlatot, hogy megtévesztsék a betegeket.Még olyan kisebb betegségek esetén is, mint a fogfájás vagy a nátha, intravénás cseppeket írnak elő. Szakértői felmérések szerint az emberek több mint 95%-a továbbra sem tudatában van az intravénás folyadékok visszaélésszerű használatának és a nem biztonságos injekciók veszélyeinek. A Világ Egészségügyi Szervezet szerint az intravénás folyadékok több mint 70%-a felesleges. Az intravénás folyadékok riasztó mértékű visszaélésszerű használata és az irracionális gyógyszeres kezelés már jelentős katasztrófákat okozott az emberiségnek.
6. Granuloma veszélyek
Nemrégiben egy 25 napos csecsemő halt meg enteritisben az Egyesült Királyságban. A kezelés későbbi szakaszában a gyermek több ezer milliliter intravénás folyadékot kapott. A tüdőszövet patológiai vizsgálata granulomákat tárt fel, amelyeket a túlzott folyadékadagolásból származó oldhatatlan részecskék okoztak.
Az elmúlt évtizedekben fokozatosan felismerték az infúzió során keletkező oldhatatlan részecskék veszélyességét. Míg az 50 mikrométernél nagyobb átmérőjű részecskék szabad szemmel is láthatók, pontosan azok a 2–50 mikrométeres méretű, láthatatlan, mozgékony és a szervezetben nem metabolizálható káros részecskék jutnak a véráramba, és okoznak különböző infúzióval kapcsolatos fertőző betegségeket.
Egy pekingi kórházban végzett intravénás oldatok vizsgálata során 598, 4–30 mikrométer átmérőjű részecskét mutattak ki 1 milliliter 20%-os mannitoldatban. Hasonlóképpen, 542, 2–16 mikrométer méretű részecskét találtak 1 milliliter 50%-os, penicillint tartalmazó glükózoldatban.Ilyen magas részecskeszámmal milliliterenként egy 500 milliliteres oldat 200 000 részecskét tartalmazna.Mivel a legkisebb emberi kapillárisok átmérője csupán 4-7 mikrométer, a hosszan tartó intravénás adagolás következtében a 4 mikrométernél nagyobb részecskék felhalmozódnak a létfontosságú szervek – a szív, a tüdő, a máj, a vese, az izmok és a bőr – kapillárisaiban. Idővel ez közvetlenül mikrovaszkuláris trombózist, vérzést, emelkedett vénás nyomást, pulmonális hipertóniát, pulmonális fibrózist és karcinogenezist okoz.A részecskék felhalmozódása helyi vérellátási elégtelenséget, szöveti ischaemiát, hipoxiát, ödémát, gyulladást és allergiás reakciókat is okozhat. Amikor az infúzióval a szervezetbe jutó nagy mennyiségű részecskét a makrofágok fagocitálják, ezek a sejtek megnagyobbodhatnak, és granulómákat képezhetnek.
Ha a vénás folyadékokon keresztül a szervezetbe jutó nagy mennyiségű részecskék makrofágok által fagocitálódnak, ezek a sejtek megnagyobbodhatnak, és granulómákat képezhetnek. Egy tudós boncolást végzett egy olyan holttesten, amely élete során 40 liter vénás folyadékot kapott, és csak a tüdőben több mint 500 granulómát, valamint kiterjedt mikrovaszkuláris elzáródásokat talált.