A kétéves gyermekek figyelemideje általában nagyon rövid, ami a szülők számára jelentős hangulatváltozásoknak tűnik. Ebben a szakaszban a gyermekek megtanulják az önállóságot, és minden siker hatalmas örömet okoz nekik. Egy új feladat elvégzése – például rajzolás ceruzával vagy kirakós játék megoldása – büszkeséggel tölti el őket.Ha azonban a kirakós nem sikerül, vagy megakadályozzák őket a falra rajzolásban, jelentős elégedetlenséget és frusztrációt fejezhetnek ki.
A szülők számára a legnagyobb kihívás az, hogy támogassák gyermekük önállóságát, miközben segítenek nekik kezelni az érzelmeiket, különösen a negatívakat.
Frustráció: a baba érzelmei hullámzóak, mint egy „hintaló”
Bár a kétévesek már elkezdik fejleszteni nyelvi készségeiket, kommunikációs képességük még mindig korlátozott, és gyakran nem tudják világosan kifejezni gondolataikat. Haragjuk gyakran abból fakad, hogy a felnőttek félreértik szándékaikat.
Ráadásul a kétévesek általában nehezen tudják kontrollálni magukat, ha nem kielégítő helyzetekkel szembesülnek. Ha megtagadják tőlük valamit, amit szeretnének, úgy érzik, mintha a világ véget ért volna.Ha azt mondják nekik, hogy valamit nem tehetnek meg, úgy érzik, hogy teljesen megfosztják őket a választás lehetőségétől.
Szerencsére a frusztrációjuk ritkán tart sokáig. Könnyen érdeklődni kezdenek valami iránt, de figyelmüket gyorsan más új dolgok vonzzák el. Egy kisgyermek ritkán tud egy tevékenységre több mint néhány percig koncentrálni. Így a ravasz szülők ügyesen kezelhetik gyermekük érzelmeit, kihasználva ezt a figyelemszétszóródási tendenciát.
Ha a babád boldogtalan vagy frusztrált, irányítsd a figyelmét egy másik tevékenységre. Például, amikor Sisi a konyhában egy kis késsel akart játszani, anya egy mosdókagylóhoz vezette, ahol szappanbuborékokkal játszhatott, így elterelte a figyelmét, és hamarosan megnyugodott.Alternatív megoldásként a környezet gyors megváltoztatása is ugyanazt a hatást érheti el: csendben áthelyezte Sisit a konyhából a szobájába, ahol számos figyelemelterelő dolog, például játékdinoszauruszok vagy könyvek segítettek neki elfelejteni korábbi bosszúságát. Az érzelmek megbeszélése és az érzelmek felismerésének tanítása Míg a figyelemelterelés megakadályozza az érzelmi kitöréseket, az érzelmek megbeszélése a gyermekkel továbbra is elengedhetetlen a szülők számára.Természetesen nem várhatjuk el egy kétéves gyermektől, hogy kifejezze, hogy dühös, magányos vagy unatkozó, mivel még nem rendelkezik elegendő önkontrollal és a megfelelő szókincsel az érzései kifejezéséhez. Megtaníthatjuk nekik, hogyan kommunikálják az érzelmeiket. Olyan mondatok, mint „Ez biztosan nagyon dühösé tett” vagy „Elég szomorúnak tűnsz”, segítenek a csecsemőknek felismerni, hogy sok szó létezik a belső érzéseik leírására.Végül a gyermek meg fogja érteni, hogy ezek az érzések teljesen normálisak. ${FDPageBreak}
Például: ha a gyermek minden alkalommal küzd a kirakós játékkal, akkor az, ha többször is azt mondod neki, hogy „Jaj, ez nagyon bosszant téged”, segít neki összekapcsolni ezt a mondatot a saját érzelmeivel. Körülbelül hároméves korukra a gyermekek kezdenek megérteni olyan szavak jelentését, mint „dühös” vagy „szomorú”, és hamarosan képesek lesznek beszélni az érzéseikről.
Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynia a nem megfelelő viselkedést. Meg kell értenie az érzéseit – például megkérdezheti, hogy azért van-e feldúlt, mert elvesztett valamit, vagy azért, mert anya telefonál. Ezután világossá kell tennie, hogy a sikoltozás vagy az ütés nem elfogadható.Bár gyermeke még nem biztos, hogy teljesen megérti ezeket az üzeneteket, az ilyen kommunikáció megteremti az alapot a megértéshez: az intenzív érzelmek, még a negatívak is, teljesen normálisak az életben, de a bántó és romboló viselkedés teljességgel elfogadhatatlan, és nem tolerálható.
Tanítsd meg gyermekednek, hogy különbséget tegyen a pozitív és negatív érzelmek között. Amikor elégedett vagy örül, mondhatod neki: „Látom, hogy nagyon szeretsz fagylaltot enni” vagy „Nagyon boldog vagy, amikor anyuval és apuval bújócskázol, ugye?”. Ez segít neki megkülönböztetni a pozitív és negatív érzéseket, és megtanítja, hogy minden érzelem – legyen az kellemes vagy kellemetlen – teljesen normális része az életnek.
Az érzelmek kezelésének és mások megértésének megtanulása
A legtöbb kétéves gyermek önközpontú, és nem érti, hogy másoknak is vannak érzéseik. Amint gyermeke képes azonosítani saját érzelmeit, elkezd alkalmazni ezeket a szavakat másokra is.
Egy kétéves gyermek, aki anyukájával megbeszélte a haragot, meg fogja érteni, milyen érzés haragudni. Amikor anyu azt mondja: „Drágám, én is haragszom”, a gyermek rájön, hogy anyu ugyanazokat az érzéseket éli át. Ez jelenti az empátia és mások érzelmeinek felismerésének kezdetét. Ez a képesség nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy hosszú, fokozatos folyamat, amely az egész gyermekkorra kiterjed.
A csecsemőkor az optimális időszak arra, hogy a babák megtanulják megérteni saját és mások érzelmeit. A korai oktatásnak ezért gyakran kell foglalkoznia érzelmi témákkal. Amikor elmagyarázzuk, miért helyes vagy helytelen egy viselkedés, mutassuk be mások érzéseit: „Nem ütjük meg másokat, mert az fáj nekik és szomorúvá teszi őket”, vagy „Te nem lennél szomorú, ha valaki ezt tenné veled?”
Az érzelmi önszabályozás elsajátítása, mások érzéseinek megértése és másokkal szembeni kedves viselkedés nagyban hozzájárul gyermeke jövőbeli társadalmi sikereihez. Ha nem tanulják meg ezeket a leckéket, az életük jelentősen nehezebbé válhat.
A játék érzelmi erejének kihasználása az érzelmi látókör szélesítésére
Egy másik megközelítés az, hogy játékokkal vagy mackókkal a padlón játszott szerepjátékok segítségével szélesíted gyermeked érzelmi látókörét. Ez segít neki jobban megérteni az emberek közötti különbségeket. Például leírhatod, hogy az egyik állat szereti, ha csiklandozzák, míg a másik nem.Ha gyermeke gyakran fél, a szerepjáték kiváló megoldást kínál. Eljátszhat olyan helyzeteket, mint például, hogy anya elmegy dolgozni, és arra ösztönzi gyermekét, hogy képzelje el, mi történhet ezután, majd közösen oldják meg ezeket a helyzeteket. Az ilyen játékok mélyen bevésődnek a gyermek elméjébe. Bár egyszerű, a szerepjáték rendkívül hatékony eszköz az információgyűjtéshez, amely lehetővé teszi, hogy megértsük, mit gondol és érez gyermekünk. Kiváló lehetőséget kínál a gyermekünkkel való harmonikusabb kapcsolat kiépítéséhez.