A szorongásos zavar pszichológiai állapot. Milyen korai figyelmeztető jeleket kell felismernünk és figyelni? Az alábbiakban szakértők ismertetik ezeket a jelzőket, hogy segítsék a jövőbeli megbirkózási stratégiákat.
Észrevette már a szorongásos zavar korai jeleit? Ez a gyakori pszichológiai állapot gyakran hosszabb ideig fennáll, és megoldása nehéznek bizonyul.A korai tünetek felismerése lehetővé teszi a betegek számára, hogy időben felismerjék a problémát és kezelést kérjenek. Melyek ezek a korai jelek? Az alábbiakban áttekintjük a szorongásos zavarok kezdeti tüneteit. A legfontosabb korai tünetek a következők: (1) Hangulatváltozások: A legjellemzőbb tünet a tartós rossz hangulat, amely komor arckifejezésben, kedvetlenségben, fáradtságban és könnyű sírásban nyilvánul meg.A betegek gyakran olyan kifejezésekkel írják le állapotukat, mint „depressziós és komor”, „kietlen”, „unalmas”, „üres”, „magányos” vagy „mintha egy fal választaná el őket másoktól”.Gyakran érzik magukat elnyomottnak és komornak, és apró dolgok miatt is könnyen elveszítik a türelmüket. Hosszú ideig hangulatuk túlnyomórészt lehangolt marad. Még ha napokig vagy egy-két hétig tartó rövid javulás is bekövetkezik, gyorsan visszaesnek a depresszióba. Ennek ellenére depressziójuk általában nem súlyos, és érzelmi reagálóképességük megmarad. Néhány humoros vagy szellemes megjegyzés könnyeketől nevetésig képes eljuttatni őket.Egy könnyed beszélgetés átmenetileg felvidíthatja őket. A betegek maguk is felismerhetik érzelmi ingadozásaikat, de gyakran másokra vagy környezetükre fogják azokat. (2) Kognitív változások: A betegek elveszítik érdeklődésüket a mindennapi tevékenységek iránt, és nem tudnak örömüket lelni a szórakozásban vagy az élvezetes tevékenységekben. Gyakran éreznek kisebbségi érzést, önvádat és bűntudatot.Gyakran érzik magukat mentálisan lassúnak és nehezen oldják meg a problémákat. Szokásosan a legrosszabbat várják a helyzetektől, elveszítik hitüket az életben, jövőjüket sötétnek és reménytelennek látják, létezésüket értelmetlennek tartják, és akár öngyilkosságon is gondolkodhatnak. (3) Akaratbeli és viselkedési változások: Az akaratbeli aktivitás csökken, ami megnehezíti a tartós koncentrációt. Bár magas ideálokat és ambíciókat táplálhatnak, ezeket ritkán váltják konkrét cselekvéssé.Társasági életre vágynak, de nincs bátorságuk vagy önbizalmuk ahhoz, hogy részt vegyenek benne. A betegek minden tekintetben passzivitást és túlzott függőséget mutatnak, amelynek pszichológiai gyökere a felelősségvállalás iránti vonakodásban rejlik. Általában a depressziós neurózis ritkán vezet öngyilkossághoz, bár egyes betegek egzisztenciális ürességet és unalmat éreznek, és halált kívánnak.
(4) Fizikai tünetek: Az esetek körülbelül 80%-ában elsősorban fizikai panaszok jelentkeznek, mint például álmatlanság, fejfájás, testfájdalmak, szédülés, homályos látás és fülzúgás. Ezek a tünetek gyakran sokfélék és változékonyak, némelyikük hosszú távon fennmarad, anélkül, hogy jelentősen romlana vagy javulna az állapot. Általában a depressziós hangulat enyhülésével csökkennek.