A szorongásos zavarok és a depresszió egyaránt klinikailag nagyon gyakori mentális egészségügyi állapotok, azonban eltérő jellemzőkkel rendelkeznek. Bár gyakran együtt fordulnak elő, magas komorbiditási arány mellett, az elsődleges különbség a szubjektív élményben rejlik: a szorongásos zavarok túlzott aggodalommal, félelemmel vagy nyugtalansággal járnak, egyeseknél pedig a közelgő végzet érzésével.
Ezt gyakran kísérik észrevehető fizikai változások, például szívdobogás, mellkasi szorító érzés, remegés vagy izomrángások. Az alvászavar, amelyet alvási nehézségek jellemeznek, szintén nagyon gyakori. Sok szorongásos beteg motoros nyugtalanságot tapasztal, például fel-alá járkálást vagy izgatottságot. A fájdalom egy másik gyakori tünet, amely általában fejfájásként vagy nyak-, váll- és hátizmok fájdalmaként jelentkezik.
Személyes szempontból a depresszió elsősorban tartós rossz hangulatként jelentkezik. Az érintettek csökkent öröm- és élvezetképességgel küzdenek, súlyos esetekben pedig teljesen képtelennek érezhetik magukat a boldogság megélésére.Ehhez jelentős érdeklődéscsökkenés, csökkent verbális aktivitás társul, és gyakran olyan tünetek is jelentkeznek, mint a koncentrációs nehézségek, a memóriazavar, a lassú gondolkodás és a munkában vagy tanulásban való hatékonyság csökkenése. Az egyének gyakran pesszimista, negatív várakozásokkal tekintenek a jövőre, és akár kétségbeesést is érezhetnek kilátásaikkal kapcsolatban. Súlyos esetekben egyes betegek öngyilkossági gondolatokat is táplálhatnak, vagy akár öngyilkosságot is kísérelhetnek meg.
Kik hajlamosabbak a szorongásos zavarokra?
1. Nemek szerint a nőknél gyakrabban fordulnak elő szorongásos zavarok, mint a férfiaknál, ami jelentős nemek közötti egyenlőtlenséget tükröz. Korcsoportok szerint a betegség általában fiatal felnőttkorban jelentkezik. A nőknél a szorongás gyakrabban jelentkezik a perimenopauzális időszakban, amelyet általában menopauzának neveznek.
2. Az egyéni személyiségjegyek tekintetében a szorongásra hajlamosak közé tartoznak a túlzottan óvatos és félénk emberek, valamint azok, akik magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és a tökéletességre törekednek. Ez a csoport hajlamos magas elvárásokat támasztani karrierjével, magánéletével és interperszonális kapcsolataival szemben, ami szorongásra hajlamossá teszi őket.
3. Azok az egyének is ebbe a kategóriába tartoznak, akik kifejezetten odafigyelnek az egészségükre, és hajlamosak túlzottan aggódni a lehetséges betegségek miatt – ezt gyakran hipokondriás hajlamnak nevezik. Összességében az általunk felvázolt tényezők – nem, korcsoport és személyiségjegyek – jelentősen növelik a szorongásos zavarok kialakulásának valószínűségét.