A rögeszmés-kényszeres zavar (OCD) egy neurotikus állapot, amelyet elsősorban rögeszmés tünetek jellemeznek, beleértve a tolakodó gondolatokat és a kényszeres viselkedést. Az élet nyomása és más tényezők hatására az OCD a mai társadalomban gyakori mentális egészségügyi problémává vált. A klinikai gyakorlat alapján becslések szerint Kínában körülbelül 5-10 millió ember szenved OCD-től, a prevalencia aránya körülbelül 5‰-10‰. Az OCD-esetek 80%-a 25 éves kor előtt jelentkezik, és a férfiakat gyakrabban érinti, mint a nőket.A valóságban ezek a számok jelentősen alulbecsülik a tényleges prevalenciát. „Meg kell állítanom ezeket a rögeszmés gondolatokat, különben örökre kínozni fog és irányítani fog ez az OCD!” Sok OCD-ben szenvedő vagy azzal küzdő embernek vannak ilyen gondolatai. Amikor szembesülnek állapotukkal, gyakran olyan kifejezéseket használnak, mint „kell”, „muszáj” vagy „különben”, hogy figyelmeztessék magukat, abban a hitben, hogy ez enyhíti szenvedésüket.Nem veszik észre, hogy máris beleesettek az OCD kezelésének egyik gyakori csapdájába.
Hogyan lehet tehát legyőzni az OCD-t és csökkenteni a szenvedést? Az OCD-ben szenvedők kezelésének első lépése négy kulcsfontosságú kérdésről szóló tévhitek kijavítása. Csak akkor tudunk fokozatosan megszabadulni az OCD szorításából és végül legyőzni azt, ha pontosan megértjük ezeket a kérdéseket, és megváltoztatjuk az OCD-vel kapcsolatos téves attitűdjeinket és megközelítéseinket.
Első tévhit: Meg kell állítanom vagy kontrollálnom kell az összes rögeszmés gondolatot.
Sok OCD-ben szenvedő ember szeretné eltüntetni ezeket a tolakodó gondolatokat, mivel azok gyakran önkéntelenül felbukkannak, és szorongást okoznak.Ennek következtében félelmet fejlesztünk ki ezekkel a gondolatokkal szemben, és különböző módszerekhez folyamodunk, hogy megakadályozzuk megjelenésüket. A probléma abban rejlik, hogy minél jobban próbálunk ellenállni ezeknek a gondolatoknak, annál könnyebben maradnak meg. Más szavakkal, minél inkább megpróbáljuk elnyomni rögeszmés gondolatainkat, annál tovább maradnak meg az elménkben, és annál gyakrabban jelennek meg.
Ezért előnyös lehet egy másik megközelítés alkalmazása. Ha bátran szembenézünk ezekkel a tolakodó gondolatokkal, az általuk kiváltott szorongás csökkenhet, és a gyötrő gondolatok fokozatosan elhalványulnak. Ha azonban félünk ezektől a gondolatoktól, és megpróbáljuk őket kontrollálni, akkor azok továbbra is erőteljes hatással vannak ránk. Amint abbahagyjuk az ellenállást, lassan eloszlanak. Így, hogy legyőzzem a rögeszmés-kényszeres zavaromat, úgy döntöttem, hogy elfogadom ezeket a gondolatokat.
Helyes megértés: Elfogadom, hogy jelenleg rögeszmés gondolatok vannak bennem.
Második tévhit: Hiszem, hogy a rögeszmés gondolatok mögött rejlő félelmek valóban valóra válnak.
Fel kell ismernünk, hogy a rögeszmés hajlamú emberek által tapasztalt szorongások gyakran túlzottak, és túlkapcsolt vagy eltúlzott gondolatokból fakadnak.Talán a kényszeres részünk azt mondhatja: „Aggódom, hogy megbetegszem, aggódom, hogy elveszítek dolgokat – hogyan lehet ezt irreálisnak nevezni? Ezek mind lehetségesek.” De észrevetted már, hogy a betegségtől való félelmed valójában valami teljesen jelentéktelen dolog megérintése után keletkezik? A dolgok elvesztésétől való félelmed többszöri ellenőrzés után önmagadnak sugallt gondolat? Ezek a szorongások valójában túlzottak.
Természetesen nehéz racionálisan elemezni a helyzetet, amikor a szorongás elhatalmasodik rajtunk. Amikor azonban a tünetek alábbhagynak, fel kell ismernünk, hogy ezek a gondolatok tényeken nem alapulnak, vagy túlzott asszociációkból fakadnak. Ezt újra és újra emlékeztetnünk kell magunknak. Amikor később ilyen gondolatok merülnek fel, jobban felismerjük azok természetét.
Helyes felfogás: Az aggodalmaim irreálisak vagy túlzóak.
Harmadik tévhit: A kényszeres cselekedetek az egyetlen eszközöm a szorongás enyhítésére.
A legtöbb OCD-ben szenvedő ember szokásosan kényszeres viselkedéshez folyamodik, hogy ideiglenes enyhülést találjon, mert úgy gondolja, hogy bizonyos cselekedetek elvégzése nélkül állandó szenvedést kell elviselnie. Így kitartóan követjük a kialakult rutinunkat, vigaszt keresve. A valóságban azonban éppen ezek a ismételt kényszeres cselekedetek tartják fenn állapotunkat.Új megközelítések kipróbálása nélkül nehéz legyőzni az OCD-t. A kialakult kényszeres minták megváltoztatásához először is kísérleteznünk kell viselkedésünk megváltoztatásával – olyan cselekvésekkel, amelyek teljesen ellentétesek kényszerünkkel. Ezáltal alternatív, racionálisabb módszerekre bukkanhatunk a stressz és a szorongás csökkentésére. Amikor készek vagyunk új viselkedésmódokat kipróbálni ahelyett, hogy kényszeres cselekvésekre támaszkodnánk a szenvedés enyhítésére, OCD-nk fokozatosan csökken.
Helyes megértés: Vannak alternatív módszereim a szorongás kezelésére, és a kényszeres cselekvések nem hatékonyak.
Negyedik tévhit: Örökké szenvedni fogok ettől a kényszerbetegségtől, és ez fog irányítani.
Mi, akik kényszerbetegségben szenvedünk, most el kell határozzuk, hogy ideje megtenni a szükséges változtatásokat a régóta gyötrő kényszerbetegség kezelése érdekében. Ezek a tünetek hatalmas szorongást okoztak, és túl sokáig zavarták és zavarták meg az életünket.Jogunk van megőrizni fizikai és mentális jólétünket. Megérdemeljük, hogy kényelmesen éljünk, szakmai sikereket érjünk el, családi harmóniát élvezzünk és belső békét találjunk.
Ezért megfelelő erőfeszítéssel és a helyes megközelítéssel visszaállíthatjuk életünket a megfelelő pályára. Hinni kell abban, hogy legyőzhetjük az OCD-t, mert sokan, akik hasonló kihívásokkal szembesülnek, előrelépést tettek – és mi is meg tudjuk tenni.