Jelenleg házassági és családi rendszerünk továbbra is férfi-centrikus, a jogi egyenlőség nem tükröződik a gyakorlati egyenlőségben. Kína régóta fennálló hagyománya, miszerint a fiúkat többre értékelik a lányoknál, fenntartja a férfi felsőbbrendűség és a nők alárendeltségének fogalmát, és a nőket pusztán a férfiak kiegészítőjeként kezeli. Ez a regresszív feudális gondolkodásmód ma is fennmarad egyes régiókban. Sok férfi tekinti magát a nők urának, míg egyes nők úgy vélik, hogy a férfiaktól függenek. Ez a kulturális dinamika lehetővé teszi a családon belüli erőszakot.
Társadalmi tényezők
1. Bizonyos társadalmi diskurzusok továbbra is a hagyományos nemi szerepeket népszerűsítik, azt hirdetve, hogy a nőknek be kell tartaniuk a három engedelmességet és a négy erényt, és teljes mértékben a háztartásnak kell szentelniük magukat. A média finom hatása alatt sok nő visszatér ezekhez az elavult elképzelésekhez.
2. A társadalmi beavatkozás továbbra is elégtelen. Az ősi kínai mondás, miszerint „még a legbecsületesebb bíró sem tudja megoldani a családi vitákat”, a családon belüli erőszakot magánügynek tekinti, és azt a nézetet erősíti, hogy „a család szégyenét nem szabad nyilvánosságra hozni”. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy az erőszak ellenőrizetlenül eszkalálódjon, és az áldozatoknak kevés segítségre számíthatnak.
3. A növekvő társadalmi nyomás egyre nagyobb érzelmi stresszt okoz, és egyes férfiak a családi erőszakhoz folyamodnak, hogy levezessék frusztrációjukat.
Gazdasági tényezők
A nők gazdasági függése a férfiaktól súlyos egyensúlyhiányt teremt a családi kapcsolatokban, és a férfiakat abszolút domináns pozícióba hozza. Ezen egészségtelen nemi dinamika keretein belül a nők teljesen hátrányos és passzív helyzetben találják magukat. Ez a jelenség különösen hangsúlyos a fejletlen régiókban.
Jogi tényezők
A jelenlegi kínai jogszabályok bizonyos hiányosságokat mutatnak, amelyek elsősorban a családon belüli erőszakot kifejezetten szabályozó törvények és rendeletek hiányában nyilvánulnak meg.Bizonyos rendelkezések nem tartalmaznak egyértelmű meghatározásokat és konkrét szankciókat, ami a gyakorlatban alkalmazhatatlanná teszi őket.
Egyéni tényezők
1. A polgári jogi tudatosság hiánya. Mind az elkövetők, mind az áldozatok gyakran nem ismerik fel a családon belüli erőszakot jogi kérdésként, tévesen úgy tekintenek rá, mint a jogi beavatkozáson kívüli magánügyre.
2. A nők hátrányos helyzete. Jelenleg a nők gazdasági erőforrások, iskolázottság és fizikai erő tekintetében továbbra is gyengébb helyzetben vannak, mint a férfiak. Ezért nagyobb társadalmi és jogi támogatásra szorulnak.
3. Az elkövetőkkel kapcsolatos problémák. Sok elkövetőnek vannak kifejezett jellemhibái, például erőszakos temperamentum, excentrikus személyiség és önkontroll hiánya. A valóságban a családon belüli erőszak elkövetőinek többsége mélyen bizonytalan személyiség.