Miért hiányzik a gyermekekből az innovációs képesség?
Jelenleg jelentős tévhit létezik a kínai családnevelésben: a gyermekeket arra tanítják, hogy „jól viselkedjenek”. Ez a „jól viselkedést” egyenlővé teszi a kiváló tanulmányi eredményekkel, és megköveteli a gyermekektől, hogy megfeleljenek a szülők és a tanárok elvárásainak. Érdemes megjegyezni, hogy a „jól viselkedés” fogalmának nincs közvetlen megfelelője az angol nyelvben.
Az ilyen „jó gyerekek” egymást követő generációinak nevelése során ez a megközelítés gyakran megfosztja a fiatalokat a magabiztosság és a pozitív önkép kialakításához szükséges független teretől. Akár akaratlanul is elfojthatja innovatív potenciáljukat, ami egy túlzottan a társadalmi konformitást hangsúlyozó oktatási filozófiát tükröz.Miért hiányoznak állandóan a csintalan gyerekek az úgynevezett „kiváló tanulók” sorából? A magyarázat egyszerű: a fiúk természetes nyugtalanságához képest a lányok inkább hajlamosak szorgalmasan tanulni, csendben maradni és kerülni a bajt – ami tökéletesen megfelel a társadalom által elfogadott „jól viselkedő” gyerekek normájának.
Bár az ilyen mintadiákok elismerést érdemelnek, én úgy vélem, hogy a rakoncátlan, csintalan gyerekek is rendelkeznek értékes tulajdonságokkal.Vegyük például azokat a tanulókat, akik az órák alatt nyugtalanok. Bár a tanárok gyakran megdorgálják őket, minden dorgálás után újult energiával térnek vissza. Így „kudarcokkal” szembeni ellenálló képességük messze meghaladja a „mintadiákokét”. Az a képesség, hogy önmagukat szabályozzák és elviseljék a nehézségeket, értékes készség, amely lehetővé teszi számukra, hogy optimizmussal és pozitív hozzáállással nézzék szembe az élet kihívásait – ez a tulajdonság rendkívül hasznos, amikor végül belépnek a társadalomba.
Miért szűkült a gyermekek látókörük?
A mai globalizált világban a családi nevelés túllépett a hagyományos „elzárt” megközelítéseken, és az iskolák is túllépnek a hagyományos fizikai határokon. A gyermekek ma jobb oktatási forrásokhoz és létesítményekhez jutnak, mint valaha. Mégis fel kell tennünk a kérdést: miért szűkült a látókörük?Csak a közvetlen ügyekkel foglalkoznak. Hová tűnt a „bor mellett hősökről beszélgetni” szellem? Hová tűnt az a törekvés, hogy a nemzet jövőjéért és az emberiség ideáljaiért küzdjenek, ami a korábbi generációkban még annyira nyilvánvaló volt?
A kiváltó ok a családi nevelésben rejlik, amely túlzottan a gyermekek tanulmányi fejlődésére koncentrál, és nem hagy időt a hősi ideálok elsajátítására.Nemzetközi szinten széles körben elismert, hogy a kínai családok erőteljesen támogatják az iskolai tanulmányokat. Azonban ez a tudásra való intenzív összpontosítás is kulcsfontosságú tényező a gyermekek látókörének szűkülésében. Miért kerülik a gyermekek az otthont? Megfigyeltem, hogy a legtöbb szülő még mindig a „gyermekkort” pusztán „diákkorra” redukálja a beszédében.Így a gyermekek élete egyetlen dimenzióra szűkül a siker elérése érdekében, ami tagadhatatlanul nagy árat követel. A „gyermekkori” lényege messze meghaladja a „diákkori” lényegét. A gyermekeknek nemcsak az iskolában kell kiváló tanulóknak lenniük, hanem otthon és a tágabb társadalomban is különböző szerepeket kell betölteniük. Következésképpen a családnak nem csupán a gyermekek „tanulási környezeteként” kell szolgálnia, hanem „lelki menedékükként” is.Miért nem akarnak ma oly sok egyetemista hazatérni az ünnepekre? Pontosan azért, mert szemükben az otthon „civilizált börtönné” vált, ahol a szülők napjaikat kizárólag azzal töltik, hogy tanulásra ösztönzik őket. Ma egyes szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy felügyeljék gyermekeik házi feladatait, ami szerintem megkérdőjelezhető megközelítés.
Lényegében a gyermekeknek alkalmazkodniuk kell a családi neveléshez, míg a családi nevelésnek is alkalmazkodnia kell a gyermekekhez – ez egy kölcsönös folyamat. Jelenleg azonban a legtöbb szülő egyoldalúvá teszi a család és az iskola közötti kapcsolatot, lehetővé téve, hogy a családi nevelés kizárólag az iskola körül forogjon, ezzel feláldozva számos lehetőséget a gyermekek jellemének formálására. Valójában az iskolák is segíthetnek a családi nevelésben, és a példamutató szülőknek meg kell ragadniuk ezeket a véletlenszerűen adódó nevelési lehetőségeket.